Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 21 (27. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1541 És még valami: a választási kampány során számos al kalommal - de már előtte is - szembesültünk azzal, hogy megyei lapok különböző pártok rendezvényeiről kizárólag fizetség ellenében hajlandóak tudósítani. Azt gondolom, hogy ez példátlan. Be fogunk terjeszteni arra is módosító javaslatot, hogy egész egyszer űen ne lehessen pénzért tudósításokat betenni egy sajtótermékbe. Ez egész egyszerűen ellentétes nemcsak ennek a törvénynek az absztrakt céljával, de mindazzal, amit a magyar alkotmány egyébként a nyilvánosság szabadságáról tartalmaz, és amilyen tartalmat e zzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kifejtett. Még egy dolog. Az objektív felelősség kérdésében, azt gondolom, hogy Lendvai Ildikónak viszont igaza volt: a Vékás Lajos által vezetett Ptk.kodifikáció, amit megakasztott a korábbi kormány, tartalmazott oly an javaslatot a polgári törvénykönyvben, ami mentesíti a sajtószerveket a felelősség alól, ha ők valósághűen például beszámolnak egy ilyen purparléról, függetlenül attól, hogy ki sérti meg itt egymás között kinek a személyiségi jogát; azt le lehet egymás k özött rendezni. De azt a sajtószervet, amelyik egyébként valósághűen beszámol arról, hogy mondjuk, egy politikai vitában mi történik, azt nem jó dolog egyébként különböző szankciókkal fenyíteni. Erről van pusztán szó, és nem másról. Ez adott esetben védi b ármelyik képviselőt, bármelyik politikust is és leginkább a magyar nyilvánosságot, hiszen a polgároknak jogukban áll arról tájékozódni, hogy adott esetben milyen, történetesen valótlan tényállítások hangoznak el egyik vagy másik frakcióból, képviselőtől va gy más közéleti szereplőtől. A regisztrációs kötelezettséggel kapcsolatban vagy a nyilvántartásbavételi kötelezettséggel kapcsolatban: továbbra sem értem, és továbbra sem kaptam magyarázatot ennek a létjogosultságára. Önmagában arra, hogy perelhető legyen , tehát felelősségre vonható legyen egy tartalomszolgáltató, arra épp elég az impresszumkötelezettség előírása. Bármiféle állami nyilvántartás mögé egy jogállamban lehet külföldi példákkal dobálózni pró és kontra, egész egyszerűen nem látom be, hogy miféle alátámasztás lenne. És itt nem csak az internetes tartalmakra gondolok. Ma már a nyomtatott sajtótermékek esetében is azt gondolom, hogy ez egy idejétmúlt intézmény. Ráadásul, amikor itt a médiatartalomról beszélünk, vagy fölvetődött az, hogy a sajtótermé k fogalmát hozzuk vissza - ami sok bajt okozott egyébként az utóbbi 2025 évben , megint csak azzal állunk szemben, hogy ezek a definíciók egyszerűen képtelenek a XXI. század valóságát átfogni. Tehát lehet, hogy oktalan volt részünkről, ellenzéki képvisel ők részéről az a sok felvetés, amit azzal kapcsolatban tettük, hogy itt önök már a blogtársadalmat is kontroll alá akarják vonni, az a helyzet, hogy önök olyan definíciókkal dolgoznak ebben a törvényjavaslatban, ami okkal veti fel azt a kételyt, hogy itt v alamiféle gondolatrendőrséget akarnak az internetre is bevezetni. Ezek a fogalmak vagy éppen a korábbi sajtótermék fogalom nem alkalmas arra, hogy kezelje a jelenlegi nyilvánosság viszonyait. Ehhez csak egy apró példa a hatályos joganyagból, a reklámtörvén yből a sajtótermék fogalma. A sajtótermék fogalma alá nemcsak a szórólapok vonhatók akár a sajtótörvény, akár ennek folytán a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény alkalmazása során, hanem ma már reklámeszközként szolgálnak söralátétek - amire a min iszterelnök úr adóbevallást kíván szerkeszteni , vagy például, amikor üvegekre fújnak föl különböző, mondjuk, alkoholtermékek reklámjait. A mai jogalkalmazás során ez is sajtótermék, ami teljesen abszurd. Pusztán csak arra szeretnék rámutatni, hogy ha eze ket a fogalmakat, vagy ebben a nagyon lineáris logikában haladva más típusú fogalmakat, de ezen a logikán önök meg kívánnak szerkeszteni, az egész egyszerűen kicsorbul a XXI. század valóságán. Mondom még egyszer: én nagyon komolyan kérném, hogy ezeket a fo galomhasználatokat gondoljuk át, másrészt a nyilvántartásbavételi kötelezettséget mint olyat felejtsék el ebből a törvényjavaslatból. Harmadrészt: én azt javasolnám, hogy a reklámszabályozást úgy, ahogy van, vegyék ki ebből a törvényjavaslatból. Van miért átgondolni a két évvel ezelőtti reklámtörvényt, és lehet, hogy érdemes lenne a reklámszabályozásra valóban egy kódexet, egy törvényt alkotni, hogy ne egy széttagolt reklámszabályozás legyen ma Magyarországon, ami - mint ahogy az előbb említettem - egész
