Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
1257 a Jobbikfrakcióban is szimpatizánsaink között, akik ilyen kis kamikazeakciókkal, egyszemélyes akciókkal próbáltak valamit elérni az iskolákban, de m indenképpen szükséges ez a felhatalmazás. Elhangzott az is, hogy nyilvánvalóan fájó nekünk, hogy miközben mi hétfőn benyújtunk egy javaslatot, másnap abból van MTIhír, hogy ebben az ügyben majd tervez a Fidesz benyújtani javaslatot. Ha már benyújtottunk, akkor persze hogy tervez, nehogy a miénket kelljen tárgyalni. Kicsit fájó nekünk, hogy az MTI is így viszonyult ehhez a kérdéshez, hogy abból soha nincs hír, hogy mi mit kezdeményezünk, mit nyújtunk be. Pedig van különbség a javaslatok között. Ugye, számos ügyben elmondtuk, hogy apró dolgok hiányoznak, nem véletlen, hogy most is megfogalmaztunk módosító javaslatokat. Tehát nem vagyunk teljesen elégedettek nyilvánvalóan egy fideszes javaslattal. Ha már a Fideszről ennyit beszéltem, és felidéztem a kronológiá t, az ő felelősségüket, beszéljünk a többi pártról is. Az MSZPről egész röviden, mert többet azért tényleg nem érdemelnek. Hiszen mik voltak az érveik? Ez azért nem aktuális, mert most a nemzetközi helyzet fokozódik. Kedves MSZPs Képviselőtársaim! Az éle t nem habos torta, hogy egy másik hasonló közhelyet idézzek. El kell fogadják, hogy már nem önök diktálnak, és reményeim szerint nem is fognak soha többé. Az LMPre érdemesebb talán egykét szónál többet fordítani, hiszen talán ők maguk is dilemmáznak, hog y azt az utat járják, amit az SZDSZ elkezdett, vagy abból kitörjenek. Én nagyon buzdítom őket arra, és nagyon komolyan, és nagyon bízom benne, hogy letérnek arról az útról, és képviselik a maguk liberális elveit úgy, hogy megmaradnak valamiféle nemzetibb i rányvonal mellett is, és nem azt az antimagyar vonalat viszik tovább. Hiszen láthattuk, hogy két tartózkodás mellett végül is elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvénymódosító javaslatot. Viszont utána láttunk egy kis megingást, amikor a nemzeti összetartozás emléknapját már csak a frakcióvezető támogatta, és más igen szavazatot nem kapott a frakciótól. Én arra biztatom önöket, hogy tanuljanak az SZDSZ sorsából, ne járják mindenképpen azt az utat. Végül pedig, amiről múlt heti napirend utáni felsz ólalásom is szólt, bár csak az Országgyűlés kevesebb mint 5 százaléka volt jelen, ezért hadd ismételjem meg, hogy a magyarság egyik legnagyobb diadala a pozsonyi csata. Most már a Trianonra való emlékezéssel elértük azt, hogy állami szintre emeltük. Azt go ndolom, nekünk, a magunkfajtáknak a következő feladatunk - ahogy a vezérszónokunk, Vona Gábor is elmondta - a pozsonyi csatáról való megemlékezés kell legyen. Bár ez nem az iskolák dolga lesz, legalábbis az emléknap szintjén, hiszen ez már iskolaszünetre e sik, de mindenképpen foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Bízunk benne, hogy a jövőben a megmaradást, helytállást, kitartást elismerő állami kitüntetések és más méltó elemek is kísérni fogják Trianon évfordulóját. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraib ól.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Kétperces reagálásra következik TuriKovács Béla, a Fidesz képviselője. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Trianon megítélése egyfelől némelyeknek tört énelmi kérdés, és történelmi kérdésként igyekeznek ezt kezelni, másfelől pedig megítélésem szerint alapvetően egy nemzeti érzés. Ha a történelmi megítélésben lehetnek is különbségek köztünk, az alapvető nemzeti megítélésben nem. Határozott álláspontom az, hogy még árnyalatnyi különbségek sem lehetnek abban, hogy Trianon a magyar nemzet számára mit jelent. Egyfelől egy hatalmas traumát, de másfelől valami mást is kell jelentsen: a tanulságokat. Ha csak a traumánál maradunk, és nem vagyunk hajlandók a traumáb ól levonni a tanulságokat is, akkor megrekedünk, megállunk.
