Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1226 próbálva úgy megfogalmazni, hogy a szöveg ünnepélyességét ne cso rbítsa. Ez a betét az volt, hogy “az oktatás keretében történő megemlékezés útján is”. Ebből a szempontból itt most lényegtelen, hogy ez a módosítás nem lett elfogadva, mert az, ami itt, ebben a határozati javaslatban megjelenik, tartalmában, céljában telj es mértékben az, amivel egyet tudunk érteni és támogatjuk. Nyilván, ha van ehhez némi kiegészítésünk, részben elhangzott, az utánam szólók meg fogják tenni. Föl kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon elegendőe meghatározó történelmi eseményekről tanulságk éppen emléknapokon foglalkozni az iskolában. A válasz nyilvánvaló: nem elég. Ha a történelemoktatást és tanulást, az irodalmat, a földrajzot nem hatja át alkalmanként az ehhez tartozó ismeret, akkor önmagában ez az egy nap kevés lesz. Ugyanakkor valóban, ez hangsúlyt tud adni. Néhány szót ezeknek az emléknapoknak a történetéről. Ahogy Pokorni Zoltán is mondta, ’90 előtt október 6a volt, aradi vértanúk napja. Azt követően a Fidesz kormányzása alatt Pokorni Zoltán miniszterként bevezette a közoktatási intéz ményekben a holokausztemléknapot, a Magyar Országgyűlés Horváth Béla kisgazda képviselő javaslatára - abból kiindulva, hogy az embertelen diktatúrák által elkövetett bűnök tanulságként megmaradjanak, és itt ne legyen különbség - országgyűlési határozatban fogadta el a kommunizmus áldozatainak emléknapját. A Jobbik Magyarországért Mozgalom tartalmilag - mondhatom így - Körömi Attila független képviselő által 2004. május 25én nyújtott be egy olyan határozati javaslatot, amely a trianoni döntés évfordulójána k nemzeti emléknappá nyilvánításáról szólt. Ez a javaslat felépítésében teljesen egyezett a kommunizmus áldozatai emléknapjáról szólóval, középfokú tanintézetekre vonatkozott, és talán hadd idézzek az indokolásából - nem az egészet - néhány mondatot: “1945 után nemzedékek nőttek föl úgy, hogy Trianonról és következményeiről, e tragikus sorsforduló tényeiről nem is hallhattak. 1990 után sem történt meg a kollektív emlékezet helyreállítása, a történelmi tények és a máig ható következmények széles körű megisme rtetése. Mindezek szükségessé teszik, hogy a trianoni döntés évfordulójának emléknapot szenteljünk, amelynek a tragikus sorsdöntésre emlékezés mellett fontos célja a Kárpátmedencei magyarság összetartozásának tudatosítása. Ez nekünk, a Magyar Köztársaság állampolgárainak jogi és erkölcsi kötelességünk. Előbbit az alkotmány írja elő, a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a magyarsággal való kapcsolatok ápolását, az utóbbira pedig, az erkölcsi kötelessé gre Szabó Dezső így figyelmeztet: minden magyar felelős minden magyarért. 2004. május 25.” Miért teszem hozzá ezt a dátumot? Mert talán éreztük akkor azt a súlyos hiányosságát a rendszerváltásnak, amelyik szomorúan, de a diagnózis fontos volt, 2004. decemb er 5én vált világossá. Azt követően fideszes képviselőtárstól hallottam, hogy a nemzeti konzultáció záróakkordján, 2005 februárjában hat téma szerepelt, és nem értettem, hogy a hat témában e sikertelen népszavazás után miért nincs valami üzenet arra vonat kozóan, hogy mi legyen a határon túli magyarokkal. Akkor azt a választ kaptam, hogy a magyar társadalomnak erre még nem volt fogadókészsége, ez nem volt egy igazán jó projekt. Rendkívül örülök annak, hogy a Fidesz túljutott ezen a projektszemléleten, és ez ekben a törvényjavaslatokban, amelyeket most látunk, valóban megteszi azt, amire jelenleg szükség van a nemzettudat felélesztése érdekében, és az ezen az úton való továbbhaladás érdekében. Nagyon sokszor fölmerül a Jobbikkal kapcsolatban, politológusok, új ságírók és mi magunk részéről is, hogy hát bizony, ha a Fidesz ilyen javaslatokat vállal és teljesít, akkor kifogja a szelet a Jobbik vitorlájából. Anélkül, hogy részletezném, hadd mondjam el, sajnos még nagyon sok szelet hagy benn ebben a vitorlában, mert ebből a szempontból azt mondanám, bár kifogná mindegyiket, és így mennénk előre. De azt is engedjék meg, hogy most ennek a javaslatnak a kapcsán elmondjam a személyes meggyőződésemet, demokratikus párt vagyunk, lehet, hogy nem mindenki osztja ezt így, az alapkérdésben egyetértünk. Ez pedig arról szól, hogy egy ellenzéki párt abban a helyzetben van, hogy feltehetőleg meg tudja tartani a médiában, a képviseletben a saját maga javaslatait önállóan, és ez hozzátartozik, de akkor nem valósul meg, ha pedig hason ló javaslatokat fölkarol a kormányzati többség és megvalósul, akkor előremegyünk.
