Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1219 Mivel nem vagyok külpolitikus, még csak nem is azokat az aggályokat mondtam, amike t egyébként nem érthetetlenül nyilván a külügyi bizottságban felvetettek a kollégák, hogy hogyan fogadják ezt. Nem annyira alaptalan ez, pont most, amikor látványos sebességgel több határon túli magyar pártot sikerült tönkretenni, talán ezt is lehet mérleg elni, de én most nem ezt a szempontot képviselem; azt a szempontot, amit elmondtam: nemzet vagyunk a határon belül, és nemzet vagyunk a határon kívül is. Furcsa dolog, mert így, nyilván szándék nélkül, egy fordított csonkaMagyarországot hozunk létre, mint ha csak a magyarságot a határon túl lehetne átérezni, és nem itthon. Nyilván azt akarták a javaslattevők, hogy legyenek a határok légneműek a magyar nemzet összetartozása szempontjából. Én is ezt akarom, de furcsa módon csak még erősebb vastag ceruzával me ghúzták a határokat, ha a támogatás és az összetartozás fontossága csak a határon túl kezdődik. Nyúljon át oda, természetesen, támogatom, hogy adjunk támogatást, módszertani segítséget a határon túli kapcsolatokhoz; csak adjuk meg ugyanazt a határon inneni ekhez is, pontosan azért, mert nem új határokat akarunk Európában, hanem amennyire lehet, az összetartozás határokon belüli és kívüli tudatát egyformán. (12.10) Mit szeretnénk tehát? Mit javaslunk? Módosító indítványokban mit fogunk indítványozni? Azt, hog y egy pályázati keret, majd később normatív támogatás előbb a legrászorultabbaknak, és ha úgy megy a helyzet, akkor akár mindenkinek jusson minden olyan testvérkapcsolatra és tanulmányi kirándulásra, ami a magyar történelmi emlékhelyekhez vagy a magyar jel en különböző tapasztalataihoz, megtapasztalásához segítheti a diákokat. Hogy lehessen támogatással megnézni Sopront - ha már őt említettem, történetesen a leghűségesebb magyar várost - is, meg a szabolcsi híres és egyedülálló fatornyos templomokat is, meg hogy önző módon a volt választókerületemet idézzem, a nagytétényi barlanglakásokat és a rózsakertet, aztán Debrecent, meg Európa kulturális fővárosát, Pécset, valamint Kassát, Kolozsvárt, Aradot, Székelyföldet és a Délvidéket is. S ha pont az a bajunk, hog y elszakadtak egymástól, akkor minek különböztessük meg ezeket a célpontokat? Ismerjék meg a gyerekeink, hogy nem könnyű, sőt nagyon nehéz magyarnak lenni a határon túlra szakítva, ahol külön küzdelem, hozzánk, szerencsésebb helyzetű anyaországi magyarokho z képest biztos külön küzdelem a szülőföldön magyarnak megmaradni. De ismerjék meg azt is, hogy milyen az élet egy egykori bányász- vagy kohászvárosban, ahol más módon élnek az emberek, mással kínlódnak, mint esetleg az ő iskolájukban vagy lakóhelyükön. Eg yformán fontos a társadalmi összetartozás érzésének és a történelmi összetartozás érzésének megtapasztalása. Igen, testvérkapcsolatokat, táborokat, mindenfajta összekötő kapcsot a határon túli magyar iskolákkal, és igen, testvérkapcsolatokat, táborokat, mi ndenfajta összekötő kapcsot a dunántúli és az alföldi gyerek, a budapesti és a tanyasi gyerek, a jobban élő és a szegényebben élő gyerek között. Megkockáztatom, ez a nehezebb. Könnyebb szeretni azt, akit évente három napig látok egy kiránduláson, mint azt, aki mellett ülnöm kellene, és nincs Adidas sportcipője és mobiltelefonja, és otthon azt mondják nekem, ülj el mellőle. Mind a kettőre tanítsuk meg a gyerekeinket. És ha van - örülök, ha van - támogatási keretünk az összetartozás érzésének ápolására, akkor mind a kétfajta társadalmi és történelmi összetartozást támogassuk. És igen, legyen magyarság háza. Helyesen hangzott el valamelyik képviselőtársam szájából, hogy ez régi terv, én is sajnálom, hogy nem valósult meg. Legyen benne a magyar tehetség sok olya n teljesítménye, amiből a gyerekeink tanulhatnak. Legyenek ott az idegenbe szakadt tudósok, és legyenek ott az itthoni teljesítményt felmutatók emlékei. Legyenek ott a magyar Nobeldíjasok, már csak azért is, hogy ezentúl senki se vonhassa kétségbe a magya rságukat. És legyen ott az itthoni mesteremberek és parasztok teljesítménye, a paprika, a kocsi, a szódavíz, amelyek mind magyar találmányok. És igen, mutassuk be a határon túli magyar közösségeket, hogy láthassam, milyen egy csángó közösség. De miért ne l áthatnám benne, hogy milyen a palóc vagy a jász közösség? - a határon belüli magyar közösség és magyar hagyomány. És igen, adjanak módszertani segítséget a magyarság
