Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MICHL JÓZSEF, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1220 házában a határon túli magyarlakta területek tanulmányi kirándulásaihoz. De adjanak segíts éget a többi iskolai emléknaphoz és a határon belüli, szintén a nemzeti összetartozást szolgáló kirándulásokhoz is. Sokfajta nemzetcsonkolás van, és a magyar nemzet már mindegyiket megtapasztalta. Van olyan is, ami a határok változásával okoz maradandó seb eket. Van olyan nemzetcsonkolás is, ami világnézeti alapon történik, mert kizárja a hazafiság jogából azt, aki erről másképp gondolkodik. És van olyan nemzetcsonkolás is, amely a társadalmi különbségeket teszi átjárhatatlanná. Az iskola dolga az, hogy mind a három ellen fellépjen. Mi azt szeretnénk, ha a nemzeti összetartozást helyes célul kitűző határozati javaslat mind a három csonkolás ellen eszközöket biztosítana, és mind a három csonkolás elleni eszközöket egyforma támogatásban biztosítaná. Ezt szolgál ják a módosító indítványaink. Köszönöm a figyelmüket és remélt megértésüket is a nemzeti összetartozás jegyében. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. A következő vezé rszónok Michl József képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. MICHL JÓZSEF , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy szakmáját kiválóan végző, hatvan év körüli kőmű vesmester kapta fel a fejét egyszer, amikor valaki a munkája közben beszélgetve vele az erdélyi magyarokat hozta szóba. Az illető szomorúságának adott hangot 2004. december 5e kapcsán, és az erdélyi magyarokról beszélt. A mi, egyébként a szakmáját kiválóa n végző mesterünk a következő megdöbbentő mondatot mondta, amikor hosszasan hallgatta az Erdélyről szóló beszámolót és kesergést: minek kellett azoknak odamenniük, akkor most nem lenne gondjuk. A tragédia nemcsak maga a kijelentés, hanem az, hogy manapság is sajnos nagyonnagyon sokan ezzel a tudatlansággal élnek, és nagyon sokan nem tudják helyesen a Kárpátmedence történelmét. De ha ez a jóember legalább egyszer eljutott volna Erdélybe, a Felvidékre vagy a Délvidékre, akkor biztosan másképp fogadta volna ezeket a gondolatokat. Egy sajnos ma már nem élő idős piarista paptól hallottam azt a mondatot, és tartom szem előtt mindig, hogy csak amit ismerek, azt szerethetem. Amit vagy akit ismerek, csak azt tudom szeretni, mondta nekem, és ez bizony a mi nemzetünk re, a határon túli magyar véreinkre is igaz. Csak akkor tudjuk őket szeretni, ha képesek leszünk megismerni őket, ha képesek leszünk találkozni velük, összebarátkozni, testvérbarátságot kötni velük. A határon túli magyarok magyar állampolgársága és a trian oni békediktátum június 4ei napjának emléknappá és a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása sorába illeszkedik ez a parlamenti határozat, ahogyan azt államtitkár asszony is az előbb jelezte. Igenis szükséges segítő intézkedés, támogató szolgáltatás, i ntézményi háttér, költségvetési összeg ahhoz, hogy az évtizedes bűnös mulasztásoknak eleget tudjunk tenni, ki tudjuk azokat javítani, ne legyen senki ebben az országban, aki nincs tisztában azzal, kik élnek Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéke n. Először is köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik ezt a feladatot eddig bármilyen módon is elvégezték. Hosszú lenne ez a sor, hála istennek, ahogy itt korábban is szó volt már róla, önkormányzatok, civil szervezetek, közösségek, iskolák végezték ezt a szép feladatot, vagyis azt, hogy összeismerkedtették a magyart a magyarral. Engedjék meg, hogy egyetlen személyt mégis név szerint kiemeljek, aki e Ház falai között is dolgozhatott, elődömet, dr. Kálmán Attilát, aki Tata országgyűlési képviselője volt, és aztán oktatásügyi államtitkárként is nagyon sok mindent tett. Ő az 1970es években is rendszeresen vitt tanulócsoportokat, osztályokat Erdélybe, mindaddig, amíg az akkori MSZMP osztályfőnöki állásából le nem váltotta és ellehetetlenítette ezt a nemes cs elekedetét és munkáját. Az akkori közreműködő egyébként később szintén idekerült a parlamentbe, és TataiTóth Andrásnak hívják.
