Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1123 Köszönöm, elnök úr. A parlamenti tempóhoz igazodva az ember szeretne precíz, pontos munkát végezve hozzájárulni a törv ényhozás eredményes munkájához, amelyben - úgy tűnik - a Jobbikfrakció egyre inkább kezd magára maradni, legalábbis a létszámot és az aktivitást tekintve. Most éppen Sneider Tamás képviselőtársammal arról beszélgettünk, hogy milyen fontos lenne benyújtani ehhez a javaslathoz még egy módosítást. S mindjárt ezzel is kezdeném, hátha az előterjesztőnél és egyúttal a kormány képviselőjénél is meghallgatásra talál, s akkor talán nem kell benyújtanunk ezt a módosító javaslatot. Lelövöm a poént, de azért képviselő társamat megkértem, hogy kezdje előkészíteni ezt a javaslatot. S akkor kezdődik a versenyfutás az órával, hogy vajon leérünke a módosító javaslatunkkal vagy sem. Tizenöt percünk van erre, most már csak tizennégy. Tehát akkor most indul a stopper és nézzük meg, hogy tizennégy perc alatt össze tudjuke hozni ezt a nagyon fontos módosító javaslatot, amelynek a benyújtása alól egy esetben mentesülünk, akkor, ha mindjárt bírjuk a kormány képviselőjének azon szavát, hogy nem kell benyújtanunk. Miről van szó? Arr ól van szó, hogy mi azért megbízunk a kormánynak azon szavában, ha azt mondja, az támogatható, hogy a hatálybalépéssel kapcsolatban egy következő nagyon erős megfontolást és szabályt építsünk be egész pontosan az előterjesztés szerinti 2. §hoz. Itt Vágó S ebestyén képviselőtársamhoz kapcsolódok, illetve azokhoz a felvetésekhez, hogy vajon miért most került benyújtásra ez a törvényjavaslat. Azt gondolom, ebben mindannyian egyet kell értsünk, de ebben talán még a kormánytöbbséggel is egyetértünk, hogy nem iga zából a kormányszerkezet átalakításával, nem az alkotmány ki tudja hányadszori szabdalásával kellett volna foglalkozni és a nemzeti együttműködés rendszere szép új világának a kialakításával, hanem az első törvényjavaslat adta volna meg a súlyát és hitelét annak, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a kormány ezerrel és kizárólagosan a szerencsétlen, kiszolgáltatott helyzetbe került devizahitelesek irányába fordul. Mert ha ezt tette volna, akkor az első törvényjavaslat az lett volna, hogy moratórium, á llj. Április 15én lejárt a moratórium, ismét megnyílt a szabad rablási lehetősége annak a lakásmaffiának, amelynek valóban elég széles szereplői skálája van, s ezt a skálát - ahogy már elhangzott - először és elsősorban a hitelintézetek környékén kell ker esni, a hitelintézetekre rátelepült értékesítői, követelésbehajtási cégrendszerben. De kiterjed a lakásmaffia a végrehajtók egyes köreire, s a lakásmaffiában sajnos részt vesznek ügyvéd kollégák, kolléganők, és bizonyos tekintetben közjegyzők is részesei e nnek a nagyonnagyon kemény folyamatnak, az árverésen részt vevő nepperekről nem is beszélve. Emlékezetes az az esetkör, amikor egy aktivista több társával együtt megpróbálta megakadályozni Tasnádi urat abban, hogy a panellakások árverésénél megpróbáljon e gy nagy merítést végezve szinte fillérekért lakástulajdonhoz jutni. Ebben a helyzetben - megnéztem - május 25én lépett hatályba az első, már a mostani Országgyűlés által elfogadott törvény. Tehát már május 25én, vagy akár - nyilván teljes egyetértés lett volna abban, hogy azonnali sürgősségi kihirdetéssel - már május 20án hatályba léphetett volna az a jogszabály, amely azonnali moratóriumot léptetett volna életbe, és akkor a sokat emlegetett Tauzin családnak - akik szimbólumai lettek ennek az egész gyász os, a devizahiteleseket meghurcoló és kisemmiző folyamatnak, ami az elmúlt években elharapózott Magyarországon - nem kellett volna elhagynia a kétszáz éves ősi birtokát, és nem kellett volna öt gyerekkel, valamint egy agyvérzéses nagymamával a Jobbik egyik képviselőjének a vendégszeretetét élveznie, és nem kellett volna a múlt csütörtökön megindítania a Kossuth téren egy olyan mozgalmat, amelynek a legfőbb vezérszava az, hogy márpedig eddig és ne tovább, és igenis megálljt kell parancsolni ennek az önkényne k, ami gyakorlatilag a bankok rémuralmát valósítja meg Magyarországon, és a kisemberek tömegeit szolgáltatja ki egy olyan rendszernek, amelynek nagyonnagyon hideg fejjel átgondolt és igen jól megszervezett hálózata van. Mondjuk ki őszintén, mi maradt még meg a magyar emberek tulajdonában ebben az országban! 1990 után azt gondoltuk, az kellett volna következzen, hogy először is visszakapják a kommunizmusban elvesztett vagyonukat. Ez nem történt meg, lett egy részleges kárpótlás, annak
