Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1124 olyan szabályait alkot ták meg, hogy az előző rendszer haszonélvezői felvásárolhatták a kárpótlási jegyeket, és azok, akiknek az elmaradt rendszerváltást követően börtönbe kellett volna jutniuk, nepperek révén hatalmas földvagyonhoz jutottak. (22.00) Tehát földet tulajdonképpen bizonyos részben persze visszakaptak a polgárok, ez még a tulajdonukban van, ez az egyik kiszemelt zsákmány. A másik pedig a lakásvagyon. A lakásprivatizáció meglehetősen furcsa formájával végül is sokan szereztek lakástulajdont, de mondjuk ki, ott se az e redeti tulajdonosok kapták vissza. Ezért olyan szép Prága, ha elmegyünk, Prágát megnézzük, mert ott valódi lakás- és épülettulajdonosok valódi tulajdonosként kezelik a házaikat, és ettől ilyen jó a komfortérzete az embernek Prágában, míg Budapesten tulajdo nképpen kisnyugdíjasok, kisemberek számára nyitották meg, a bent lakó bérlők számára nyitották meg a lakás megvásárlásának a lehetőségét, ami miatt tulajdonképpen az igazi tulajdonosi kör, egy igazi tulajdonosi szemlélet nem nagyon valósulhat meg szinte a mai napig. Tehát maradt a lakásvagyon és a termőföldvagyon. A lakásvagyon az a nagy zsákmány, amit a hitelintézetek hosszú évek kemény tervezőmunkájával mint elrabolandó vagyontárgyat kinéztek. És bizony sajnos ennek az eszközrendszere a devizahitel és a l akáshitel rendszere, amelynek révén - a pénzügyi tranzakciók, a nemzetközi pénzügyi műveletek és árfolyambefolyásolási tranzakciók folytán - bizony elérték azt, hogy a svájci frankban felvett, akkor meglehetősen kedvezőnek mondható törlesztési összeg lény egében sok esetben már szinte duplájára emelkedett. Ezzel olyan terhet rakott a lakásvásárló hitelfelvevők nyakába, amellyel nem bírtak megbirkózni, és így kerülnek oda, hogy tulajdonképpen az a cél, amit kitűztek maguk elé - amely cél egyébként nem egésze n feltétlenül az, amit Vadai képviselőtársnőm mondott, hogy szerettek volna jobban élni, egyszerűen számos esetben, sőt az esetek döntő többségében szerettek volna lakást kapni a fejük fölé, vagy szerettek volna nem lakásbérlőként jelentős albérleteket fiz etni, hanem végre a saját tulajdonukban lakni. A magyar embernek megvan egy régi kötődése a tulajdonhoz, ez egyébként Európában egy elég erős kötődés, átlagon felüli kötődés. Vannak persze olyan társadalmi csoportok, amelyek a tulajdont elég rugalmasan ért elmezik, legyen szó akár politikusbűnözőkről, vagy pedig olyan társadalmi csoportokról, amelyek az ország egyes területein bizony a más tulajdonát nem tisztelik. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mindenesetre visszatérv e az alapkérdéshez, el kell mondani, hogy a hitelintézetek összejátszva a lakásmaffiapiac többi szereplőjével, tulajdonképpen módszeresen és szisztematikusan fosztják meg magyar emberek millióit a lakásuktól, noha úgy érzem, hogy az államnak az elmúlt nyo lc évben is és most is nagyon kemény eszköztára volna annak érdekében, hogy megakadályozza ezt. Egyetértek abban az összes képviselőtársammal, hogy az előterjesztés tulajdonképpen valóban egy első, szükséges, minimális, de nem elégséges lépés. Egyelőre azt mondja, hogy állj, akinek van egy végrehajtási kötelezettsége, annak most nem kell eleget tenni jövő év március 1jéig, illetve ha elfogadja a Ház Vágó Sebestyén képviselőtárunk javaslatát, akkor jövő év április 15éig. De ezzel még nem beszélt semmit a m egoldásról, amely valóban égetően hiányzik. Mik lehetnek a megoldások? Vizsgáljuk meg először azt, hogy ezek a hitelszerződések egyáltalán mennyire állják meg a helyüket polgárjogi szempontból. Én nagyon kérem, fontolja meg a kormánytöbbség azt, hogy bizon y itt nagyon keményen oda kell lépni. Én nagyon sok ilyen ügyben képviseltem és képviselek most is ügyvédként meghurcoltakat; tulajdonképpen ezek uzsorás szerződések. Mondjuk ki: ezek polgárjogi szempontból sok esetben uzsorás szerződések, amelyek gyönyörű szép csomagolásúak, rendkívül vonzó reklámmal becsábítják a megtévesztett és valóban lakásra vágyó embereket, akikkel a kedvesen fecsegő, beszélgető banki ügyintéző elbeszélget, aláíratja velük a 30 oldalas blankettaszerződést, amely többek között olyan t örlesztési szabályokat ír elő, és olyan törlesztési elmaradási szankciókat ír elő, amelyek szinte minimális türelmi idővel szinte azonnal lejárttá teszik ezeket a hitelszerződéseket. Ettől a pillanattól kezdve a következő kisbetűs
