Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 31 (9. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz):
834 Köszönöm. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tájékoztatnom kell, hogy az előterjesztő kérése alapján, hogy a kapcsolódó módosító javaslatokat szabályszerűen be tudják ny újtani képviselőtársaink, a holnapi nap végéig ezt lehetővé tesszük. Tehát azt gondolom, hogy az előterjesztő kérése az ön igényeinek teljes mértékben megfelel. (Talabér Márta egyetértően bólogat.) Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra jelentkezett Lakatosné Sira Magdolna képviselő asszony, a Fideszfrakcióból. Öné a szó, képviselő asszony. LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában a 2., 5. és 7. számú m ódosításokhoz szeretnék hozzászólni. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 6. § (1) bekezdése szerint a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot nyújt. Ebből a kijelentésből egyért elműen megállapítható, hogy a családi pótlék nem szociális ellátás. A családi pótlék arra szolgál, hogy elősegítse a gyermek iskoláztatását, nevelését. Többféle másfajta eszköz áll a szociálisan hátrányos helyzetű családok és gyermekek megsegítésére. Csak néhányat emelnék ki közülük: lakásfenntartási támogatás, amely a lakhatást segíti a feltételeknek megfelelő családokban, ennek nagyobb részét az állam biztosítja; átmeneti szociális segély, amelyet az önkormányzatok adnak a nehéz anyagi helyzetbe jutó csal ádoknak élelmiszerre, gyógykezeléshez s a többi. Azt gondolom, azzal jórészt minden politikai erő és minden szakember egyetért, hogy minimalizálni, csökkenteni kell az alacsony iskolai végzettségűek számát. Magyarországon különböző statisztikák szerint egy adott korosztály 210 százaléka marad ki az általános iskolából a túl sok hiányzás miatt, a középfokú iskolák esetén ez az arány megsokszorozódik. A 2008. évi közoktatási statisztika szerint tanulmányi kötelezettségeit országosan 3683 fő nem teljesítette az általános iskolákban. SzabolcsSzatmárBereg megyében ez 330 főt jelent. A középfokú intézményekben a szakiskolák magukban produkálják ezt az elborzasztó adatot: országosan 3339 fő nem teljesített, és ebből az ÉszakAlföld adata 949 fő. Mindezek miatt s zükségesnek tartom szankcionálni az iskoláztatási kötelezettség elmulasztását, a gyermekek életét veszélyeztető szülői magatartást. Mindamellett, hogy elismerem a felmérések szükségességét, azt hiszem, hogy a mindennapokban tapasztaltak valósága legalább a nnyira alátámasztja a javaslatunkat. Polgármesterként számtalan példájával találkoztam annak, hogy egyes szülők hogyan próbálnak meg a gyermekek révén különböző juttatásokhoz jutni, és hogy a megállapított támogatások egy része hogyan vándorol a kocsmába, a megvásárolt és átadott élelmiszer hogyan váltódik át itallá. Nálunk szokás, hogy a gyermekek körében belépőjegyes rendezvényeket szerveznek, éppen azért, hogy ne a szülőknek kelljen hozzájárulni a költségekhez az iskolai kirándulások esetében, merthogy n agyon sok a szegény gyermek nálunk. Ennek a célja ugyanis az iskolai kirándulás költségeinek fedezése, de nagyon felháborított az, amikor egykét szülő nem engedte el kirándulni a gyermeket, és kérte, hogy a gyermekre eső összeget adja oda neki az iskola. Vagyis nem kellett neki hozzájárulni a költségekhez, de nem engedte el a gyermekét csak azért, hogy néhány ezer forinthoz hozzájusson. Nagyon szomorú látni, hogy a támogatás egy része nem a gyermekekhez jut el. Azt is tapasztaltam, hogy különösen a kamaszo dó gyermekeket visszatartják az iskolába járástól, ha megjelenésükben, felszerelésükben elmaradnak társaiktól. Tapasztalataim SzabolcsSzatmárBereg megyeiek, és annak is az egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségéből, a fehérgyarmati kistérségből valók. Társadalmi elvárás ma már, hogy ha valaki kap valamit, azért tegyen is cserébe. Azt hiszem, a családi pótlékkal szembeni elvárás nagyon könnyen teljesíthető, hiszen az 50 órát meghaladó
