Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak

2010. május 31 (9. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):

788 Én azt kívánom a most hivatalba lépő kormánynak, hogy közös ügyeinket jó kezekben tart

va az egész magyar társadalomban megerősítse az emberi élethez és a közösség életéhez nélkülözhetetlen

reményt. Köszönöm szépen.

(Taps.) (13.20) ELNÖK (dr. Schmitt Pál)

: Köszönöm. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni.

(Nincs jelzés.) A

mennyiben nem, a következő hozzászóló napirend előtt Schiffer András frakcióvezető úr; majd

Mesterházy Attila követi őt. Schiffer András, parancsoljon! DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hivatalos ügyben külföldö

n tartózkodó Mile

Lajos képviselőtársam gondolatait szeretném önökkel megosztani. Kedves Képviselőtársaim! 2010. május 26án, múlt hét szerdán meghalt Furmann Imre. A

rendszerváltozás egyik meghatározó alakja távozott közülünk. Neki is köszönhetjük, hogy m

ost itt lehetünk a Magyar Országgyűlésben, demokratikus jogállamban szabadon megválasztott

képviselőként. Az 198990es rendszerváltást nélküle nem lehetett elképzelni, legalábbis én nem

tudom. Miskolcon, az Avasi lakótelepen az Oszip István utcában volt I

mrééknek egy kétszobás

panellakásuk. Ide szervezett találkozót majd’ harminc embernek, hogy az 1987es első lakitelki

találkozóról készült videót megnézzék. Ide jártunk konspirálni, elemezni, felháborodni, vitatkozni.

Lelkesen egyik cigi a másik után; Márt

i hozza a kávét. Nem tudtuk mi azt, hogy éppen rendszert

váltani készülünk, csak azt tudtuk, hogy olyanokat hallunk, főleg Imrétől, amitől borzong a hátunk;

higgadt, okos, merész megállapítások sora, pontos helyzetértékelés, lelkesítő víziók a jövőről.

Hal

latlanul izgalmas időszak volt. Azt is sejteni lehetett, hogy a III/ valamelyik ügyosztály jóvoltából

folyamatosan hallgatóznak az elvtársak, surrognak a készülékek. Imrét ez nem érdekelte. A lényegre

figyelt. Az országban először 1988 kora tavaszán Lengye

l Lászlóval, Bíró Zoltánnal Miskolcon

szervezett találkozót a vidéki Magyarország nyomorúságos helyzetéről. Aztán 1988 szeptemberének

legelején Lakitelken immáron kilencedmagával létrehozta az első vidéki ellenzéki szervezetet. “A célom az volt, hogy forra

dalmasítsuk a nemzetet, s felmutassuk azt az alkotóenergiát, amely

ebben az országban már akkor is megvolt. A találkozókkal országos méretűvé vált a lázadás a régi

rezsim ellen, és megállíthatatlanná a változási folyamat. A rendőrség hangfelvételt készítet

t az otthonunkba beépített mikrofonján keresztül - 1988ban, pár hónappal a sátoros találkozó után. Ma is

vallom, hogy ezek nélkül az emberek nélkül nem lett volna változás, az MDF pláne nem.

Feleségemmel azért kivittük az akkor kilencéves Dávidot vidékre

a nagyszülőkhöz, hogy ha

letartóztatnak bennünket, biztonságban legyen” - mondja halála előtti utolsó interjújában erről az

időszakról. Elvi alapvetéseiben konokul következetes ember volt, szinte minden közéleti megnyilvánulása

ezekből az alapvetésekből ve

zethető le. Így ír a Lendületlenül című, 1988as, első kötetében:

“Négykézlábról sikerült két lábra állni, s úgy, hogy nem segített senki sem. Csak magunkra

számíthatunk, saját erőnkre, saját kultúránkra, saját művészetünkre... Szuverén személyiséggé válni

, ez erősebb bármely elnyomó hatalomnál.” Aztán még jobban felgyorsult az idő, alakítottuk az eseményeket, és sodortak bennünket

magukkal. Imre pártalelnökként folytatta, mi meg a választások után a parlamentben képviselőként.

Erről így ír később: “Kevés v

olt a valami elleni összefogás, amikor valamiért kellett cselekedni.

Tapasztalat nélküliek voltunk, maximális bizalommal az ellenfelek iránt, sőt nagyvonalúak.”