Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
744 Igazából mi ebben hiszünk, és nem gondoljuk azt, hogy nagyon barátságos lépés lenne, hogy a családi pótlékot gyakorlatilag iskoláztatási támogatássá alakítjuk, de ez egy nagyon fontos kényszerítő eszköz. Mindenkinek nagyon fontos szembenéznie azzal, hogy nem az a megoldás, hogy lerakjuk a követelményszintet, hanem ezeknek a követelményeknek az átugrására megtanít unk minden gyereket, hátrányos helyzetűt, cigányt, nem cigányt egyaránt. (20.50) Novák Előd képviselőtársam hozzászólására külön is szeretnék reagálni, mert ez mindig vita szokott lenni, és szerintem jó, ha picit finomabban fogalmazunk. A képviselőtársam hozott egy példát, és az a példa biztosan megállja a helyét, de azt kell mondanom, hogy mindig van egy veszély, amikor nagyon könnyen általánosítunk. Nem igaz az, nem lehet kimondani azt, hogy minden cigány család olyan, mint amilyet az édesapja tapasztal t. Vannak ilyenek is, és vannak másmilyenek is, nekem is voltak egészen kiváló cigány tanítványaim. Ezt csak azért mondom, hogy ha egy picit finomabban, illetve körültekintőbben fogalmazott volna, képviselő úr, akkor ebben az esetben a félreértések is telj es egészében elkerülhetők. A családpolitikát is érintették néhányan. A családpolitika kapcsán még két gondolatot én is el szeretnék mondani. Valóban, Magyarországon nagyon kevés gyerek születik, és ha belegondolunk az 1,3 és a 2,1 közötti különbségbe, akko r gyakorlatilag azt állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon pontosan másfélszer annyi gyermek megszületésére lenne szükség ahhoz, hogy a társadalom reprodukálja önmagát. Másfélszer annyira. Ebből következik, hogy a családpolitikának egyébként kettős feladat a van Magyarországon. Az egyik feladata az, hogy azoknál a családoknál, ahol munkából kívánják felnevelni a gyermekeket, elérjék, hogy a második, harmadik gyermeküket is vállalják. Ezeknél a családoknál a családpolitikának ez kell legyen a célkitűzése. Van a családoknak egy másik rétege, akik hátrányos helyzetű szegénységben élnek, itt pedig a kormánynak és a politikának az kell legyen a célkitűzése, hogy megtalálja annak útjátmódját, hogy ezeknek a gyerekeknek olyan iskolai végzettséget adjon a kezébe, me gtanítsa a társadalmi együttélés követelményrendszerét átugrani, hogy a későbbi életük során egyébként a társadalmi munkamegosztásba, a társadalom normális életébe be tudjanak illeszkedni. Ez két teljesen különböző dolog, és a legnagyobb problémának azt lá tom, hogy az elmúlt időszakban jólrosszul, de csak ezzel a másodikkal foglalkozott a szocialistaszabad demokrata kormány, de ezzel is kontraproduktív módon. Úgyhogy a családpolitikánál az elkövetkező időszakban mind a gyermekeit munkából felnevelni kíván ó családokra oda kell figyelnie a kormánynak, mind pedig a hátrányos, szegény helyzetű gyerekek esetében meg kell találni annak az útjátmódját, hogy a gyerekek az iskola elvégzése után bekapcsolódjanak a társadalom normális életébe. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Vágó Gábor képviselő úr, Lehet Más a Politika. VÁGÓ GÁBOR (LMP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Beterjesztők! Nagyon tetszett Révész Máriusz nyu godt hangnemű, szakmai hozzászólása. Szerintem ez lenne annak a nemzeti együttműködésnek az alapja, amit önök itt fennen hangoztattak. Ha a fideszes képviselő urak, hölgyek ebben a hangnemben kommunikálnának velünk, ellenzékiekkel, akkor sokkal előrébb jut nánk. (Közbeszólásra:) Nem veszekszem, ezt komolyan gondolom, tényleg. Ugyanerre a konstruktivitásra én is konstruktivitással szeretnék válaszolni, a módosító javaslatainkkal segítenénk ezt a törvényjavaslatot abban - mint azt már kifejtette Osztolykán Ágn es
