Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
745 is , hogy a törvényjavaslatot alapvetően jónak találjuk, de ebben a beterjesztésben van némi kívánnivaló, ezeket segítenénk. Abban áll az egyik módosító javaslatunk, hogy az eseti gondnokságot a családsegítő szolgálat jelölje ki a gyermekvédelmi szolgá lattal egyetértésben, ezzel is tovább erősítenénk a szakmai felügyeletet a gyermekek nevelkedése felett. Az eseti gondnok készítsen esettanulmányt, hogy miért nem jár az a gyermek iskolába, hogy mélyen fel tudjuk tárni azokat az okokat, amelyek valójában e zen iskolába nem járás mögött állnak. Azonkívül szeretnénk azt is, hogy legfeljebb 6 hónapig legyen kiróható ez az eseti gondnoki védelem alá vétel, annak érdekében, hogy ha megváltoznak a feltételek, és a gyermek valóban iskolába fog járni, akkor ismét pé nzben kaphassák meg a családi pótlékot. Továbbá azt is szeretnénk javasolni, hogy ha a helyi intézményrendszer garantálni tudja azokat a feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a gyermekkel nincsenek egyéb gondok, hanem tényleg a családi okokra visszavezet hető az iskolába nem járás - és ezeket az intézményi feltételeket a módosító javaslatunkban felsoroltuk , akkor lehessen bevezetni ezt. Van egy hosszabb javaslatunk is. Igazából nem várjuk, hogy ezt a módosító javaslatot így, ebben a formában elfogadja a Fidesz, de reméljük a nemzeti együttműködés jegyében, hogy ezeket a szakmai javaslatokat elolvassa. Most pedig szeretnék válaszolni a vitában felmerült kérdésekre. Amit felolvasott Osztolykán Ágnes képviselőtársam, és megvallottam, hogy ezt én adtam a kezé be, ezzel közvetetten kinyitottam a cigánykérdés Pandoraszelencéjét; ez a vihar továbbra is tombol a folyosón, de remélem, már lenyugszik, és egyre inkább konszenzusos álláspont lesz. Ez egy szakember véleménye volt, de továbbra is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kormány a programjában azt mondta: a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével, az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítja a szabályozás minőségét, felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakor latát. Kérem, hogy valóban, ha így gondolják, ebben a szellemben végezzék a törvényhozói munkát. Elmondanám a személyes véleményemet, illetve az egyéb véleményeket. Ez a törvényjavaslat röviden jó is, meg rossz is. Hosszabban kifejtve: jó a Fidesznek, mert a kormányprogram egy újabb pontját sietve kipipálhatja, és valóban csökkenti az iskolai hiányzások számát. Igaz, mindössze 1,9 százalékkal. A szociális szakma szerint rossz, mert nem oldja meg alapvetően az iskolába nem járás okait, és a társadalmi párbes zéd kiiktatásával sietve, hatástanulmányok eredményét mellőzve terjesztették be. Amit felolvasott a képviselőtársam, az valójában nem az LMP álláspontja, és amit most én fel fogok olvasni, az sem az LMP álláspontja, csak szeretnénk felhívni a figyelmet arr a, hogy vannak olyan szakmai szervezetek, nagy tudású szakemberek, akiknek a véleményét - mivel ők azok, akik már régóta dolgoznak a szakmában - a Fideszkormány, illetve a törvényhozói munka során a képviselők nem veszik figyelembe. Tudom, hogy politikai okokból gyorsan kell reagálni, és ezekre a gyors reagálásokra bizonyos esetekben szükség is van. De nagy horderejű társadalmi kérdéseknél nem lehet megspórolni a társadalmi vitát. Most szeretném felolvasni az iskolai támogatás tapasztalatairól szóló hatást anulmányt, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár munkatársai végeztek el. (Szászfalvi László: Csak röviden.) Ez egy 30 oldalas hatástanulmány volt, amit lerövidítettem a képviselőtársaim türelme kedvéért. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ez 2003 t avaszán jelent meg, azt vizsgálja, hogy milyen hatása volt… (Dr. Pósán László: Hét éve.) Igen, pontosan azért hét éve jelent meg, mert azt vizsgálja, hogy 1999 és 2002 között egy hasonló szabályozásnak, ami életbe lépett, milyen hatásai voltak. Ö sszességében megállapítható volt, hogy a gyerekek iskolába járása - és különösen ennek eredményessége - semmiképpen sem érhető el az alanyi jogon járó támogatás felhasználásának esetleges ellenőrzésével, illetve szélsőséges esetben a gyerekeknek a családbó l való kiemelésével. Ugyancsak nem biztosítható ilyen módon, hogy a szakemberek és intézmények a törvényekben és a
