Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
743 gyermeket elviszik az iskolába. Az ugyanis teljesen nyilv ánvaló, hogy abban az esetben, ha a gyermek nem jár iskolába, akkor a gyermek életesélyei nagyon jelentős mértékben csökkennek. A társadalomnak az az elvárása, hogy ha tőlük adót vonnak le, és az adóforintjukból, közpénzekből finanszírozzák ezeket a család okat, akkor a társadalmi együttélés minimális szabályait tartsák be, és a minimális elvárás az, hogy ha közpénzekből ezek a családok részesülnek, akkor legalább a gyermeket vigyék el általános iskolába. Igazából itt egy filozófiai különbség van a Fidesz, a kormánypártok, illetve az előző kormány között, és ez a filozófiai rendszer nagyonnagyon lényeges különbséget takar. Mit mondtak az előző időszakban? Ha a gyermek nem jár iskolába, nem baj, akkor is jár a családi pótlék. Ha a gyermek nem tanul, akkor a m egoldás az, hogy nem lehet megbuktatni. Ha nem végzi el a nyolc osztályt, nem baj; régen a jogosítvány a nyolc osztály elvégzéséhez volt kötve, akkor vigyük lejjebb a követelményt, semmi gond nincs, adjunk neki lehetőséget arra, hogy a nyolc osztály elvégz ése nélkül is juthasson a gyermek jogosítványhoz - s még lehetne tovább sorolni a példákat. Tehát az előző kormány filozófiája az volt, hogy úgy oldjuk meg bizonyos hátrányos helyzetű rétegek problémáit, hogy fogjuk magunkat, és a követelményszintet lejjeb b visszük, egyre lejjebb, és lerakjuk a földre, akkor ebben az esetben már biztosan nem lesz semmi probléma. A valóság egyébként nem ez. A követelményeket leraktuk, semmilyen erőfeszítést nem kell a nem létező követelmények átugrásáért bizonyos társadalmi rétegeknek kifejteni, és innentől kezdve egyébként hihetetlen feszültség halmozódik fel a társadalomban. A mi filozófiánk szerint a gyermekeket meg kell tanítani a követelmények teljesítésére, meg kell tanítani az akadályok átugrására. El kell mondanom, én egy alapítványban vagyok kuratóriumi tag, a Dévai Szent Ferenc Alapítványban dolgozom Böjte atya mellett. Ebben az alapítványban több mint kétezer gyermekről gondoskodnak, akik mélyszegénységből, hajléktalanként, állomásról, szeméttelepről kerülnek be az alapítványhoz. Böjte atya soha nem mondta azt, hogy tegyük lejjebb a követelményeket, soha nem mondta azt, hogy nem baj, fiam, ha nem tanulsz, akkor majd valahogyan megoldjuk, hogy ne bukjál meg, hanem mindig is teljesíteni kellett a követelményeket. A Dév ai Szent Ferenc Alapítvány munkatársai, nevelői, tanárai a gyerekeket folyamatosan a követelmények teljesítésére próbálták megtanítani. Osztolykán Ágnes képviselőtársam mondta, hogy az iskolarendszer hagy némi kívánnivalót maga után. Ez kétségkívül így van . De Romániában semmivel sem jobb az iskolarendszer, és ezek a gyerekek, akikről ez a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondoskodik, a román iskolarendszer intézményeibe, iskoláiba járnak, és a román iskolákban, középiskolákban állják meg a helyüket, és tanulj ák meg a tananyagot. Semmivel nem barátságosabb a környezet, mégis teljesítik. Kint a folyosón meséltem, hogy a gyerekeknek, akik olyan helyről kerültek oda, hogy még Magyarországon is mindenki próbálná ezeket a gyerekeket a szomszédos iskolába átküldeni a z alacsony gyermeklétszám ellenére, mert annyira sok probléma van velük, nos, ezeknek a gyerekeknek a 40 százaléka egyébként felsőoktatási intézménybe kerül; ezeknek a gyerekeknek a 40 százaléka, akiknek egy jelentős része az általános iskolát sem lett vol na képes elvégezni az alapítvány segítsége nélkül. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek 1520 százaléka cigány gyerek, és ők is hasonlóan teljesítenek, hasonló arányban végzik el az általános iskolát, szereznek szakmát, kerülnek felsőoktatási intéz ménybe. Olyan sikertörténetünk is van, mint Szerénke, aki kétéves túlkorosság után került az alapítványhoz. Nem végezte volna el az általános iskolát sem, de ez a kislány először elvégezte a gimnáziumot - még egyszer mondom, két évvel később végezte el az általános iskolát , bekerült Kolozsváron a pszichológia szakra - nagyon sokszoros túljelentkezés van , ott évfolyammásodikként végzett. Elnyert Oxfordban egy ösztöndíjat, majd az oxfordi egyetemen meghívták, hogy a doktoriját ott folytassa, és az ösztönd íj után most ott tanul, ott írja ez a kislány a doktoriját, miközben egyébként, ha nincs az alapítvány, az általános iskolát sem végezte volna el.
