Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz):
739 oktatás költségei növekednek azáltal, hogy a gyermek, a fiatal előrehalad a szakoktatás rendszerében. Másrészt azért, mert ha a családi pótlékon keresztül is ösztönözzük, hogy vegyen részt a szakképzés rendszerében, és mindezek me llett az ösztöndíjrendszert is működtetjük, ez már együttesen olyan nagyságrendű forrást jelent a család, a gyermek számára a képzés finanszírozhatósága tekintetében, amely kellőképpen ösztönöz. Tehát nem csak és szankcionál, nem csak és szorít, hanem támo gató segítséget is nyújt. Azt gondolom, hogy ezek így, együttesen segíthetnek minket abban, hogy legkiváltképp a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, a halmozottan hátrányos helyzetű, sajátossági jegyekkel bíró emberek és gyermekek vonatkozásában se gítő kezet lehessen nyújtani. Ha ez a logika érvényesül, és ha a családtámogatás rendszerét a családi pótlék megadásának, juttatásának rendszerét is bekapcsoljuk, és összekötjük az iskoláztatás, a szakmai képzés lehetőségével, mikéntjével, akkor, azt hisze m, sokkal kézzelfoghatóbb és jobb eredményeket fogunk az elkövetkezendő időszakban látni, mint amivel adott esetben szembenéztünk az elmúlt 20 esztendő viszonylatában. Az utolsó mondataim tehát összegzésként arról szólnak: én abban hiszek, hogy mindenkinek van dolga ebben a világban. Abban hiszek, hogy a felnőtt és a gyermek ugyanígy köteles feladatokat ellátni. A felnőtt, ha lehetősége van, akkor munkában, ha nincs lehetősége, akkor törekednie kell, hogy munkához juthasson, a gyermek pedig azért, hogy tudá st szerezzen, mert így juthat a munka közelébe. Ha ezt tesszük, ha erre szocializáljuk úgymond gyermekeinket, akkor meggyőződésem, hogy ennek a társadalomnak a javát szolgáljuk, és akkor a holnap ilyen értelemben szebb lehet, mint a ma, talán még szebb, mi nt a tegnap. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. 15 perces időkeretben felszólalni kívánó képviselők sorrendjét mondom: Székyné dr. Sztrémi Melinda, Vágó Sebestyén, Révész Máriusz, Vágó Gábor, Z. Kárpát Dániel és Apáti István. Elsőként megadom a szót Székyné dr. Sztrémi Melinda képviselő asszonynak, Fidesz. SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Huszonöt éves pedagógusmúltt al, Salgótarján polgármestereként és egy leszakadó térségben található egyéni választókerület képviselőjeként gyakorta találkoztam a múltban is, és találkozom ma is azzal a problémával, amit ez a mostani törvényjavaslat érint, jelesül azzal, hogy mit jelen t a gyermek, hangsúlyozom, a gyermek számára, ha a család nem családként működik. Ha ebből a két aspektusból közelítjük meg a kérdést, tehát abból, hogy mi is az a kérdéskör, amit a törvényjavaslat tárgyal, illetve mit jelent a gyermek számára ez, akkor ez t a két szemszöget gyakorlati példákkal is alá lehet támasztani. Az imént a kétperces felszólalásomban említettem az egyik aspektusát ennek a dolognak, amikor a gyermekek éheznek, a pedagógusok, az iskola, a szülői közösség fizeti a család, a szülő által k i nem fizetett menzát, illetve diákotthonban az a kétszeresháromszoros többletétel sem magától van, azt is valahol az önkormányzatnak, illetve az intézménynek saját költségvetéséből kell állnia. Ezért is nagyon fontosak ezek a példák, mert arra is felhívj ák a figyelmünket, hogy ennek a családi pótléknak a visszaforgatása a gyerek élelmezésére, étkezésére az önkormányzatok és az intézmények költségvetését is visszaveti. De ha megnézzük a másik oldalát, az iskolába járás kérdését, sajnálom, hogy időközben Sz űcs Erika képviselő asszony kiment, mert neki szerettem volna jelezni, aki nem találkozott még hatéves iskolakerülővel. Nos, azt gondolom, hogy az előző nyolc év felelőtlen kormányzása, az önök, szocialista képviselőtársaim áldásos tevékenysége kitermelt e gy olyan generációt, amely nem látta a szüleit dolgozni menni, nem hallotta reggel csörögni a vekkert, és nem ismeri a rend és a rendszer fogalmát. (20.30)