Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
634 Ma az a helyzet, hogy mind a központi államigazgatás, mind a helyi államigazgatás, az önkormányzati rendszer teljes megújításra szorul. Jellemző, hogy olyan rendszer alakult ki, amelyben a központi államigazgatás feladatokat ad a helyi államigazgatásn ak, de e feladatok ellenőrzését egyébként ma már semmilyen módon nem valósítja meg. Ne gondolja senki azt, hogy az önkormányzati rendszer attól örül, hogy nincsen egyébként törvényességi felügyelete! Ne gondolja senki azt, hogy jó az a rendszer Magyarorszá gon, hogy egy önkormányzati rendelet ellen csak az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, amely majd háromöt év múlva hoz valamilyen ítéletet, amikor már teljesen okafogyott lehet az egész rendezési kérdés. A nemzeti együttműködés programja azt a célkitűzést valósítja meg, hogy ezt a káoszt valamilyen módon fel kell számolni. Ma a magyar közigazgatás a magyar gazdaság számára nem versenyelőny, hanem versenyhátrány. Nem véletlen, hogy nagyon sokszor nem is az adókra, nem is az elvonásokra panaszkodnak azok, ak ik egyébként a gazdaság mindennapjait élik Magyarországon, hanem arra a teljesen átláthatatlan és ad hoc szabályozási rendszerre, amely a központi államigazgatásra éppúgy jellemző, mint a helyire. A nemzeti együttműködés programja világosan megfogalmazza, hogy itt nem egyszerűen csak egy szokásos, a reformidőszakból ismert deregulációról van szó; ez ugye korábban sztárkifejezés volt, amikor arról beszéltünk, hogy a hatályos jogszabályoknak azt a részét, ami már nyilvánvalóan a mai viszonyokra érvénytelen és értelmetlen, hatályon kívül helyezzük. Itt másról van szó: újra kell gondolni a magyar állam működését, szervezetét, szövetét mind a központi, mind a helyi szinteken. Ebben természetesen nem lehet sikeresnek lenni, ha nem tűzzük ki célul magunk elé azt, h ogy az érintettekkel, az érintettek szervezeteivel valami szoros együttműködést szeretnénk kialakítani, nem feltétlenül egyetértést, de azt a mentalitást, azt a szemléletet, amit talán a legjobban Kóka János fogalmazott meg a Magyar Tudományos Akadémia áta lakítása kapcsán, nevezetesen hogy a mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokás megkérdezni - na, ezt kellene meghaladni! Mert ez a szemlélet tulajdonképpen egy nagyonnagyon régi viszonynak a modern tovább élése, amikor az állam az állampolgárokat nem bar átnak nézi, nem szövetségesnek, hanem ellenfélnek, ellenségnek. A mocsár lecsapolásáról nem a békákat kell megkérdezni - ez az a döntés, annak a megnyilvánulása, hogy egyébként a békák halálra vannak ítélve. De nincsenek! Miért kellene, hogy legyenek? Az á llampolgár nem ellenség. Akkor, amikor jogszabályokat alkotunk, szervezeteket építünk fel, számtalanszor megmutatkozik az a szemlélet, hogy eleve a kiskapura, az ügyeskedőkre, a rafináltakra és mindenkire ki akarjuk terjeszteni a szabályokat, akik egyébkén t - pontosan tudjuk - a jogkövetésben csak nagyon mérsékelten járnak az élen. Teljes gondolkodási fordulásra van szükség. Teljes világképet kell váltani, nem ideológiai értelemben, hanem a mindennapok értelmében. Azt gondolom, hogy A nemzeti együttműködés programja pont azt fogalmazza meg, hogy induljunk el egy olyan úton, amikor végre a magyar állam a magyar állampolgárnak nem ellensége, hanem barátja lesz. Nem könnyű, mert 1526 óta nagyon rövid, talán húszéves az a periódus, amikor a magyar állam valóban barátja lehetett egyáltalán elvileg a magyar állampolgárnak és nem ellensége, mert idegen hatalom, mert megszállás, mert a nemzet akarata ellenére valósít meg valamifajta közigazgatási berendezkedést. A nemzeti együttműködés programja ezt a célt tűzi ki. T ermészetesen számon lehet kérni, persze nyilván nem helyes a kormányprogram vitájában, hogy igen, és akkor majd az építéshatósági eljárásoknál az eljárásokba bevonandó szakhatóságok száma 49 vagy 26 lesz. De aki az ilyen típusú kérdéseket felteszi, az tény leg nem érti azt, hogy a vitáknak különböző absztrakciós szintje van, és amikor a célokat megfogalmazzuk, a leghatározottabban azt kell kijelentenünk, hogy szakítanunk kell azzal a szemlélettel, amikor a magyar állampolgárokat üldözendő résztvevőknek gondo ljuk. (11.50) A magyar állam azt a célt kell hogy kitűzze maga elé mind a központi államigazgatás, mind a helyi közigazgatás szintjén, hogy az állampolgárok legyenek a szövetségeseink. Nem feltétlenül kell, hogy mindenben egyetértsenek, de egész más viszon yt kell kiépíteni, és én azt gondolom, hogy
