Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
542 Javasoljuk tehát megfontolni a tisztelt Háznak, hogy a további takarékoskodási intézkedések alkalmával hozzon a Ház törvényt a közhatalmi funkciók együttes betöltésének tilalmáról is. Továbbá meglátásunk szerint takarékoskodni nemcsak a képviselők számán, hanem a részükre kifizetett tiszteletdíjak és egyéb juttatások összegén is lehetne. Általánosságban elmondható azonban, hogy a képviselői tiszteletdíjak az önkormányzatok éves költségvetéséhez képest elenyésző összeget jelentenek, ami általában kevesebb, mint a főösszeg 1 százaléka; számításaim szerint - legalábbis ahány önkormányzatot sikerült összehasonlítanom - 0,60,7 százalék körül van. A közelmúlt híradásaiból is tudhatjuk, hogy a nagy lenyúlások nem a képviselői tiszteletdíjakból , hanem az önkormányzati cégekből kitalicskázott vagy éppen a közbeszerzési törvény kijátszásából eredő háttérbizniszekből származnak. Akkor még nem beszéltünk a különféle érdekeltségi körökbe tartozó, maffiákkal együttműködő, korrupt képviselők által okoz ott károkról. (Az MSZP képviselőcsoportja felé fordul:) Tisztelt képviselőtársaim, nem kellene először a nokiás dobozokon spórolni? Mert azok valóban drágák, és reméljük, hogy egyesek tényleg súlyos árat fognak értük fizetni. Nézzük azonban közelebbről, ho gy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat mennyiben szolgálja a benyújtói által fennen hangoztatott célokat. Végigolvasva az anyagot döbbenten tapasztalhatjuk, hogy parasztvakítás történik a szó szoros értelm ében. Szó sincs itt a takarékosság mint fő cél törvényalkotói szándék szerinti képviseletéről, hanem ezen mellékkörülmény - vagy ha úgy tetszik, ürügy - leple alatt a pártállami tanácsrendszer restaurálásáról. (21.00) Különös pikantériájá t adja ennek a helyzetnek az a tény, hogy miközben az alakuló ülésen egyfajta hazafias népfrontos nyilatkozattal forradalmi helyzetet vizionált a Fidesz elnöke a háromharmad nemzeti egységének igényével, addig ez a normaszöveg maga a megtestesült ellenforr adalom. Megnyilvánul mindez a választás során nyerhető egyéni mandátumok aránytalan előnyben részesítésében a kompenzációs listás mandátumokhoz képest. Összehasonlításképpen a parlamenti mandátumleosztásnál 45 százalék jut az egyéni és 55 százalék a terüle ti és országos listás helyekre. Ez az arányszám eddig az önkormányzati választási rendszerben 60 egyéni és 40 százalék listás helyet jelentett, és ebben a mostani tervezetben 75 százalék egyéni és csak mintegy 25 százaléknyi listás helyet irányoz elő. Az, hogy ez mit fog eredményezni a jövőben, egy kisvárosi példán szeretném szemléltetni. Három, nagyjából azonos támogatottságú szervezet indul a választáson - egyébként ez egy megtörtént példa a 2006os választásokon , a példa kedvéért mondjuk, hogy 35, 30, 30 százalékot érnek el a választáson. Ekkor a jelenlegi törvénytervezet szerint a nyertes 8, de inkább 9 mandátumot kap, míg a többiek együttesen 2, maximum 3 mandátumhoz jutnak - mindez a törvénytervezet indoklásában oly sokszor hivatkozott arányosítás el vének nagyobb dicsőségére. Meg kell hagyni, hogy ha a törvénytervezet előterjesztőjének az volt a célja, hogy ne fűnyíróelvszerűen hajtsák végre a létszámcsökkentést, akkor ez nyilvánvalóan sikerült nekik, mert míg az egyéni mandátumok számának csak a tete jét kapták el, addig a kompenzációs listán tarvágást hajtottak végre. A másik ellenforradalmi hatása a tervezetnek a jelöltállítás megszigorítása. Ami egy egészséges demokráciában természetes cél volna, hogy a településeken működő civil szervezetek közül m inél többeket tudjunk bevonni az önkormányzati szerepvállalásba, addig a javaslat szerint éppen ők fognak kiszorulni amiatt, hogy háromszorosára, négyszeresére nőne az ajánlási küszöb. Tessék már megmondani, ezt milyen takarékoskodási szempont szerint ille sztették be a normaszövegbe? Mennyit spórol az államháztartás eme javaslat szerint? Továbbá nincs ebben némi kirekesztő szándék a másként gondolkodókkal szemben? Egyáltalán, összhangban vane ez a népképviseleti demokrácia alkotmányos alapelvével és gyakor latával? A harmadik ellenforradalmi vonást már csak az orwelli állatfarmdemokráciához hasonlíthatjuk: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Avagy miként tudnánk értelmezni azt a tervet, miszerint
