Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - Az ülés megnyitása - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai ... - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz), a napirendi pont előadója:
6 jövőben felépíteni, egy olyan magyar politikát szeretnénk megvalósítani, amelynek középpontjában a közjó szolgálata áll. A közjó szolgálata, amely felette áll a magánérdekeknek, amely a különböző részérdeke k vitájából, versengéséből, küzdelméből alakul ki, de több annál. Meghaladja az egyes részegységek, az egyes csoportok, az egyes lobbicsoportok érdekét, és az egész nemzet javát, az egész nemzet jövőjét tudja szolgálni. Célunk, hogy amikor a magyar politik a intézményrendszerével kapcsolatos törvényeket elfogadjuk, és később ezeket a törvényeket végrehajtjuk, akkor egy olyan magyar államot valósítsunk meg, egy olyan magyar államot hozzunk létre, amely versenyképes, fegyelmezetten működő, jól teljesítő állam, amely egyszerre szolgálja a polgárok jólétét és a tartós és fenntartható gazdasági növekedést. Könnyű ezt a mondatot kimondani, könnyű ezt a mondatot megfogalmazni, nehéz azonban megvalósítani. Nem is mindig sikerült az elmúlt húsz évben. Hiszen azt látha ttuk, hogy az elmúlt húsz év egyik legelbizonytalanítóbb vonása, fejleménye a magyar állam működésének fokozatosan kaotikussá válása. Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban következtek be minisztériumi átszervezések, miniszterek leváltása, cserélése, köztis ztviselők átcsoportosítása, feladatkörök újrahatározása, hatáskörök átcsoportosítása, amelynek következtében mára a magyar állam elbizonytalanodott identitású, elbizonytalanodott önmeghatározású, a köztisztviselők sok esetben elbizonytalanodott hivatástuda tú, időnként bizonytalan működési teljesményt felmutató intézményegyüttese lett. Ma az alkotmánymódosítással, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvénnyel, illetve az állami vezetőkről és a központi államigazgatási szervekről szóló törvénnyel, illetve ezeknek a módosításával csak az első lépést kívánjuk megtenni abba az irányba, amely reményeink szerint a jövőben egy nemzeti közmegegyezésen alapuló, jól teljesítő államot, az eddigieknél kiegyensúlyozottabb, jobb minőségű állam és polgár közötti kapcsola rendszert hoz létre. Az alkotmánymódosítás a mi szándékaink szerint részben adósság rendezése, részben pedig már az új politikai korszak egyik alapelvének megfogalmazása. Régi adósságunk a 200 fős parlament. A mostani alkotmánymódosítással, amely ilyenform án az első kormányzati politikai lépésként kívánja a Magyar Köztársaság alkotmányába bevezetni a maximum 200 fős Országgyűlést, ezt az adósságot kívánjuk törleszteni. Az elmúlt négy évben számos vita volt arról, hogy meg lehete valósítani a 200 fős parlam entet, jóe a 200 fős parlament. Talán szocialista képviselőtársaink is emlékeznek rá, ők 71szer utasították el az általunk kezdeményezett napirendi pont napirendre vételét a 200 fős parlamentről. Nem feltételezem, hogy azért, mert elleneznék a 200 fős pa rlamentet vagy a kisebb parlamentet, hanem azt feltételezem, hogy jobbára presztízsokokból, azért, hogy a Fidesznek ne sikerüljön. És most, tisztelt képviselőtársaim, itt vagyunk kétharmadnyian, az Országgyűlésben több mint kétharmados többséggel; erőt ad és felelősséget ad ez a kétharmados többség. Ezt az erőt és ezt a felelősséget a választópolgárokkal szembeni adósságunk törlesztésére kívánjuk felhasználni, ezért az alkotmány módosításaként bekerül az alkotmányba, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése legfeljebb 200 főből állhat, és ehhez még legfeljebb 13 fő a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletében csatlakozhat. Úgy gondolom, hogy önmagában az alkotmánymódosítás persze nem üdvözítő. Éppen ezért képviselői önálló indítványként beterjesztettük má r a választási törvényt is, ahogyan mi képzeljük a 200 fős parlamentet. Az elmúlt négy évben, amikor érveltünk a 200 fős parlament mellett, akkor azt mondtuk, hogy megvalósítható, de figyelembe kell venni az 1989es választójogi törvényt, annak szerkezetét , annak szempontjait, ugyanis ez az a választójogi törvény, amely világviszonylatban is kiváló teljesítményt nyújtott, és ráadásul mind a mai napig közmegegyezés övezi a magyar politikában.
