Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - Az ülés megnyitása - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai ... - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz), a napirendi pont előadója:
7 Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a tárgyaláshoz kiindulá si alapként egy olyan törvényt terjesztünk be, amely megőrzi az 1989es megoldás alapelemeit, arányait tekintve megőrzi 200 főre vetítve az alapvető struktúrákat, az egyéni képviselői rendszert, a listás rendszert. Ezt bocsátjuk tárgyalásra, ez legyen a ki indulási alap a konszenzushoz. Merthogy a konszenzust komolyan gondoljuk, ezért csatlakozik az alkotmánymódosításhoz és a választójogi törvényhez egy olyan országgyűlési határozati javaslat, amely felkéri az alkotmányügyi bizottságot, hogy hozzon létre egy kimondottan a választójogi törvény kidolgozásával foglalkozó paritásos albizottságot, amely kidolgozhatja a választójogi törvényt és a plenáris ülés elé terjesztheti, méghozzá úgy, hogy 2011. június 30áig készítse el ezt a törvényjavaslatot, és aztán az alkotmányügyi bizottság a bizottsági vitát követően 2011. december 31éig terjessze az Országgyűlés elé. Van alapanyag, nem ragaszkodunk hozzá, a vitához kiindulási pontnak tartjuk. Van egy albizottság, paritásos albizottság, amely megnyitja annak a lehető ségét, hogy az egyébként az Országgyűlésben mindösszesen egyharmadot elérő ellenzéki pártok részt vehessenek a törvényalkotásban, érvényesíthessék a szempontjaikat. Ugyanakkor határidőt is szabunk, hogy ne obstrukció tárgya legyen az albizottság, hogy ne l ehessen még egyszer azt eljátszani itt a Magyar Országgyűlésben, amelyet a kisebb parlamenttel már sokszor eljátszottak: látszólag vitatkozunk róla, azonban mindig ügyelnek arra, hogy megegyezés ne szülessen. (13.20) Az országgyűlési határozati javaslat le hetővé teszi, hogy 2011. december 31étől az Országgyűlés plenáris ülése egy konszenzusos javaslatot vitathasson meg. A másik indítványunk az alkotmánymódosításnál tulajdonképpen egy technikai jellegű módosítás: a miniszterelnökhelyettesi intézmény beveze tése. Hallottam már olyan ellenérveket, sokan állították, hogy valójában félelnöki, elnöki, egyes vehemensebb képviselők király nélküli királyságként is jellemezték a miniszterelnökhelyettesi pozíció bevezetését, de mindenképpen azt is fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy sérti a miniszterek egyenjogúságának az elvét. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezen állítások mindegyike tévedés. Számunkra az egyik legalapvetőbb érték a magyar közjogi hagyományban, a magyar demokratikus államiság történetében a par lamentarizmus. A parlamentarizmushoz ragaszkodunk a jövőben is, a parlamentarizmust mi nem lerombolni fogjuk - más pártokkal ellentétben , hanem éppenséggel szilárdabbá fogjuk tenni. Ez az alkotmánymódosítás a parlamentarizmus alapelvei közül semmit sem é rint. Összesen annyit tesz, hogy technikai értelemben szentesít egy mára már hagyománnyá vált közjogi megoldást. Nevezetesen úgy fogalmazunk, hogy a miniszterelnök a miniszterek közül miniszterelnökhelyettest nevez ki. Azaz összesen annyi történik, hogy m íg eddig a miniszterelnök jórészt eseti jelleggel vagy korlátozott hatáskörrel megnevezhetett olyan minisztereket, akik őt helyettesítették, most annak is megnyílik a lehetősége, hogy állandó helyettesítési joggal nevezzen meg minisztereket. Nincs hierarch ia a miniszterek között, és csupán egy lehetőségről van szó. Mi élni kívánunk vele. Más kormányoknak megnyílik a lehetőség, hogy ne éljenek vele. Mindenesetre annyit elmondhatunk, hogy a százhatvan éves magyar közjogi parlamentáris hagyományok továbbra is tiszteletben vannak tartva, és remélem, ami rajtunk múlik, így is lesz, a jövőben is tiszteletben lesznek tartva. Talán a legtöbb vitát, tisztelt képviselőtársaim, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény fogja kiváltani. Valóban, az a minisztériumi s zerkezet, amely nyolc minisztériumból áll, sokak számára kevés lehet. Kevés lehet azon emberek számára, akik a rájuk esett szavazatokat már annak fényében számlálták, hogy hány fős titkárságuk lesz, hány titkárnő fog nekik dolgozni, hány köbcentiméteres sz olgálati autót fognak kapni, és milyen lehetőségek vannak még arra, hogy a választópolgárok előtt villantsanak egyet. Valóban. Ezeknek az embereknek csalódást kell okoznunk. A nyolc minisztérium erre kevés lehetőséget fog nyújtani. Ugyanakkor megnyílik az a lehetőség, hogy számos ország sikeres kormányzati szerkezete legjobb vonásainak átvételével egy talán hatékonyabb, az eddigieknél jobban működő központi kormányzati rendszert építsünk ki.
