Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt:
450 Együtt kell működnünk abban, hogy ezt az elképesztő papírszörnyeteget, ezt a vállalkozásokat és kezdeményezéseket egyaránt megbénító hatalmas béklyót végre határozottan, következetesen, de eg yúttal emberségesen felszámoljuk. Ez az együttműködés akkor valósul meg, ha a politika vállalja, hogy meghozza a bátor és határozott intézkedéseket a bürokrácia radikális csökkentésére, az adózás egyszerűsítésére és ésszerűsítésére, és ennek fejében a gazd asági elit vállalja, hogy az állami szférából felszabaduló munkaerő számára munkahelyeket teremt, és komoly részt vállal ezeknek az embereknek az átképzésében és pályamódosításában. Ez alapföltétele annak, hogy a változtatás társadalmi egyetértéssel, támog atással menjen végbe, és ne károkat okozzon az országnak, hanem javulást eredményezzen. Tisztelt Ház! Új észjárást látok szükségesnek a szociális biztonság területén is. Fontos szem előtt tartanunk, hogy egyetlen társadalom sem működtethető sikeresen - legalábbis hosszú távon nem - úgy, ha nem veszünk tudomást a biztonság iránti elemi erejű társadalmi igényről. A biztonság az emberi élet minőségét jelenti: képesek vagyunke tanulni, gyermeket vállalni, megőrizni az egészségünket és munkaképe sségünket, vagyis vane lehetőségünk aktív életet élni, fölvenni a versenyt a kihívásokkal, vagy csak a kiszolgáltatottság, a puszta túlélést célzó vegetálás emészti föl minden energiánkat? A gazdaságnak is be kell látnia, hogy az igazi aktív élet föltétel einek teljesülése nélkül nincs számára értékes munkaerő, nincs számára hatékonyság, nincs növekedés, és nincs siker. A megszorítás, osztogatás ciklikus politikájából, hadd ne mondjam, dialektikájából ki kell törnünk. Az emberek biztonságérzetének, életminő ségének javítására új eszközöket kell találnunk, amelyek az egészségügy és az oktatás, a családtámogatás új alapokra helyezésében és a munkahelyteremtés előtérbe állításában keresendők, nem a mézesmadzagpolitikában, amely válságba rántotta Magyarországot. (13.50) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Rengéshullámok jelzik, hogy a világban mély és átfogó átalakulás zajlik. Ez a nagy horderejű átalakulás egyelőre leginkább válságok formájában mutatkozik meg: hitelválság, bankválság, pénzügyigazdasági vá lság. De az energia, a nyersanyagok vagy az élelmiszerek árrobbanása is ennek a folyamatnak a része. Nem reménykedhetünk abban - beszéljünk egyenesen: nem reménykedhetünk abban , hogy mindez átmeneti lesz, és előbb vagy utóbb visszaáll a régi világrend. A régi világgazdasági rend nem fog visszaállni, a kérdés csak az, milyen gyorsan és milyen hullámokat vetve halad majd az átalakulás. Azt is látnunk kell, az előtt sem csukhatjuk be a szemünket, hogy ez a folyamat gyorsul. A következő hónapokban is komoly v eszély fenyeget a világgazdaság felől, nem csak minket, egész Európát, és ezt egyenesen ki kell mondani, és be kell vallani az embereknek is. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében a kormánynak nem az lesz a dolga, hogy kormányozza az embereket, hanem az, hogy az emberekkel kormányozzon. Vagyis a leendő kormánynak nemcsak mást kell csinálnia, de másként is kell csinálni: kereteket adni, bevonni az érintetteket, segítséget nyújtani, együttműködni az emberekke l a mindennapokban. Azt szeretném, ha a jövőben a politika megváltoztatná a fiatalsághoz való viszonyát is. Ezen a téren abszurd állapotok uralkodtak el Magyarországon, aminek következtében egyre nagyobb számban mennek el fiatalok Magyarországról. Nem azér t nevel az ember gyereket, én sem azért nevelek öt gyermeket, hogy aztán majd külföldről küldött levelezőlapon meg interneten lássam őket, és az unokáimat fényképről ismerjem. Az életnek nem természetes, nem normális menete az, amikor a fiatalok elvágynak, elmennek a hazájukból, nem pusztán világot látni, hanem véglegesen másutt letelepedni. Az a tény, hogy mindez Magyarországon az elmúlt nyolc évben általános gyakorlattá vált, önmagában történelmi kudarca a magyar politikának, amit most nekünk kell helyreh oznunk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) Azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk. Biztosítani kell számukra a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a
