Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt:
445 lesz a magyar alkotmány bevezetője. De hát, mi magyarok gyakran járunk így, az ideiglenes dolgok olykor évtizedeken át állomásoznak hazánkban. A rendszerváltoztatók, akiket már csak mi képv iselünk itt a Házban, tisztában voltak vele, hogy új alkotmányra lenne szükség, szerettek volna alkotmányozó nemzetgyűlést is, de ezt nem sikerült létrehozniuk. Nem jött létre igazi nemzeti egység, és nem született azt kifejező szerződés sem. Helyette a re ndszerváltók jobb híján paktumot kötöttek az állampárttal egy ideiglenesnek szánt alkotmányról. Mint a bevezető mondat mutatja, a rendszerváltoztatók nemcsak tisztában voltak vele, de remélték is, hogy belátható időn belül lehetőség nyílik majd az alkotmán yozásra, de nem így történt, mert az első választás után a rendszerváltás nagy pártjai nem tudtak megegyezésre jutni. Magyarország hiába szerezte vissza az önrendelkezés jogát, nem tudta kifejleszteni magában az önrendelkezés képességét, meglehet, éppen ez ért ítélte ezeket a pártokat megsemmisülésre, ezért juttatta őket süllyesztőbe a történelem. Tisztelt Ház! Az átmenet korszakának legfőbb jellemzője éppen a társadalmi szerződés hiánya volt. Hiányzott az erős alap és a tartós irány. Ebből adódóan az átmene ti korszakban látható és láthatatlan paktumok irányítottak. Ezek határozták meg a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert, hiszen együtt élt a régi és az új világ, de a régi világ valójában sokkal erősebb maradt, befolyása sokkal erősebb volt, mint az t mi magunk, akik az újat képviseltük, akkor gondoltuk. Mindez nem jelenti azt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az átmenet korszaka értéktelen lett volna. Igenis vittünk véghez nagy dolgokat. Értünk el fontos sikereket is, és voltak szép számmal, akik nag yon sokat tettek az országért, de összességében mégsem lett sikeres ez a korszak, mert nem jutottunk el oda, még pontosabban: nem oda jutottunk el, ahová indultunk. A magyarok többsége számára több csalódást és veszteséget hozott ez a korszak, mint sikert. Zűrzavaros, ellentmondásos korszak volt, tele meddő vitákkal, értelmetlen konfliktusokkal, sehová sem vezető kötélhúzással. A társadalmi szerződés hiánya végül oda vezetett, hogy az elmúlt nyolc év során a kormányzati hatalom felfogása és gyakorlása telje sen eltorzult, elvesztette eredeti demokratikus értelmét és célját, szembefordult azokkal, akiktől ered, vagyis az emberekkel. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt köztársasági Elnök Úr! Ha jól számolom, a nyolcadik kormányprogramvitában veszek részt. A nyolc vitára bocsátott programból kettőt én terjesztettem a Ház elé. Megtanultam, hogy a kormányprogram valójában nem más, mint egy iránytű. A mi esetünkben most az új rendszer iránytűje, amelynek az a rendeltetése, hogy a következő években irányt mutas son minden helyzetben. Arra való, hogy a kormányzás során a hétköznapokban mindig kiolvasható legyen belőle, hogy mi a helyes irány. Következésképpen egy kormányprogram a közös célokról és nem az eszközökről szól. Az elmúlt húsz év során megtanultam, hogy a céloknak kell meghatározni az eszközöket, fordítva még sohasem sikerült senkinek. Magyarország új irányba akar elindulni, és ehhez sok minden kell, de egy dolog feltétlenül: egy biztos iránytű, mert anélkül megint eltévedünk. Az elmúlt nyolc évben se sze ri, se száma nem volt a hangzatos programoknak, reformötleteknek. Voltak időszakok, amikor negyedévente lepték meg az embereket újabb és újabb programocskákkal, amelyek aztán szép sorban füstbe is mentek. Ezzel szakítunk most. Előbb a kormányprogramban meg határozzuk az irányt, és ebből következik majd minden más: döntések, intézkedések, tervek, vagyis a közös munka. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország egy új kezdet kapujában áll. Ragadjuk hát meg a kínálkozó lehetőséget, beszéljünk nyíltan, egyenesen és vi lágosan! Az elmúlt nyolc évben a választott vezetők kisajátították a nép által rájuk ruházott hatalmat, azzal visszaélve nem az emberek döntését és akaratát, hanem a saját magánérdekeiket képviselték. Ez nyilvánult meg az elmúlt nyolc év oly hírhedtté vált momentumaiban, mint az őszödi beszéd, a költségvetési adatokkal való trükközés, a 2006. október 23ai rendőri brutalitás, és sajnos estig sorolhatnám a közismert példákat, amelyek szégyent hoztak Magyarországra. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása együtt működés helyett szembefordította egymással a társadalom tagjait és csoportjait, a fiatal korosztályokat az
