Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt:
446 idősekkel, a munkából élőket a nyugdíjasokkal, a vidékieket a fővárosiakkal, a határon túl élőket az anyaországgal. A rossz kormányzás felemelkedés h elyett adósságcsapdába hajtotta az országot. Hatalma fenntartása érdekében megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét, és több alkalommal meghamisította a költségvetési adatokat. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzás a engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek be közpénzből fenntartott állami intézményekbe és vállalatokba. Megbénította az államot és a közigazgatást, felszámolta annak hatékonyságát. Kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők kezére juttatta az ország felemelke désére szánt nemzeti forrásokat. A hatalommal való visszaélést és a hazugságot tette a politika mércéjévé, megakadályozta a felelősségre vonást és az elszámoltathatóságot, kordonok közé szorította a demokráciát. A közrend és a közbiztonság védelme helyett az állampolgárok elleni törvénytelen támadásra használta az állam erőszakmonopóliumát. Összefoglalóan azt mondhatom önöknek: az emberektől elforduló, a hatalommal visszaélő, magánérdekeket és célokat érvényesítő politika mély és tartós válságba sodorta ha zánkat. Ezek után aligha érdemes meglepődnünk azon, hogy a magyarok világraszóló összefogással megdöntötték ezt a rendszert, és arról döntöttek, hogy gyökeresen más világban akarnak élni. Tisztelt Ház! A köztársaság helyzetének áttekintése után engedjék me g, hogy arról szóljak, milyen felfogást vallok, és milyen felfogást követ majd a kormányom a hatalom tekintetében. Az én felfogásom szerint - szemben az átmenet korszakában érvényesülő torz gyakorlattal - a hatalom az egyeztetett cselekvés képességét jelen ti. Ebből adódóan egy demokráciában a hatalom legfőbb megnyilvánulási formája a választás és nem a kormányzás. A választáson a nemzet közössége, a nép gyakorolja a hatalmat, és meghozza a legfontosabb döntéseket. A kormányzás nem más, mint ezeknek a döntés eknek a végrehajtása. A választás során egy politikai közösség tagjai közös akaratnyilvánítással felhatalmazást adnak az általuk megválasztott vezetőknek, hogy találják meg azokat a kormányzati eszközöket, eljárásokat és módszereket, amelyekkel a közösség elérheti kitűzött céljait. (13.30) Magyarországon áprilisban az emberek meghatározták a legfontosabb döntéseket, új társadalmi szerződést alkottak egy új rendszer megalapítására és fölépítésére. A kormány és az Országgyűlés feladata most az, hogy ezeket a döntéseket végrehajtsuk. A választóktól kapott felhatalmazásom tehát nem pusztán a válság kezelésére és a gazdasági vészhelyzet elhárítására szól, hanem az átmeneti kor eleve hibás és hiányos gazdasági és politikai rendszerének felszámolására, egy új rends zer megteremtésére, a régi axiómák, szabályok, beidegződések eltörlésére és újak megalkotására; vagyis: forradalmi változtatásra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar ember óvatos és józan. Tudja, mit csinál. Megvan a magához való esze. Amikor ellenfeleink figyelmeztetése és kampánya ellenére alkotmányozó felhatalmazást adott egy politikai erőnek, vagyis nekünk, akkor azt azért tette, mert új rendszert akart a régi helyett. A magyarok ma nagyon egységesek abban, hogy változást akarnak, mégpedig átható, mély és tartós, vagyis forradalmi változást. De a választással azt is kinyilvánították, hogy a változtatás legyen józan, alkotmányos és demokratikus. Tisztelt Elnök Úr! Nem ismeretlen dolog ez a magyarok történetében. A mi polgá ri forradalmaink a nép szándéka szerint mindig józan, békés és alkotmányos természetűek voltak. A mi polgári forradalmaink mindig vértelennek indultak, s csak azért váltak utóbb véressé, mert külső hatalmak megtámadtak bennünket, és így forradalmaink szaba dságharccá változtak. Ez történt 1848ban és 1956ban is. Most a többség, egy soha nem látott többség úgy döntött, hogy az átmenet zűrzavaros évei, a hatalommal való visszaélés nyomasztó évei után helyreállítsuk a dolgok természetes rendjét, helyreállítsuk a törvényt, amely mindenkire vonatkozik, amely fölött senki sem állhat. Ez a törvény voltaképpen a többség akarata, a többség értékrendje, és ez az, aminek az elmúlt
