Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
333 Legfelsőbb Bíróság. Tehát sajnos, az egész gyurcsányi rendszer rothadtsága és jogállamiságot tipró jellege átitatta nemcsak a rendőrséget, az ügyészségeket is, de a bíróságokat is, sajnos. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy rengeteg a feladat, és ezeket az embereket bizony megfelelő jóvátételhez kell juttatni, és mentesíteni kell azokat, akik - még egyszer mondom - igenis nem jogállami körülmények között került ek elítélésre. A köszönet sorát még folytatnom kell Schiffer András képviselőtársam vonatkozásában is, hiszen ő a TASZ akkori jogvédőjeként, most az LMP tagjaként, képviselőjeként folyamatosan és következetesen szintén kiállt a rendőri jogsértések elítélés éért, és tulajdonképpen őt nem kis részben talán ezért is nem látják már olyan szívesen, mondjuk, azon az oldalon, ahol ő korábban volt. Köszönjük neki. (Taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.) Ne felejtsük el, hogy ezen jogsértések nyomán - a melyek valóban több száz ember testi épségét, lelki életét törték meg, és személyes szabadságát fosztották meg, amely az egész várost, egész Budapestet lényegében rendkívüli állapotok közé vitte - gyakorlatilag olyan háborús viszonyok keletkeztek, amelynek során valóban válogatás nélkül vadászták le az embereket az utcáról, így kerültek a húsdarálóba olyan emberek, mint például az a délamerikai fiatalember, aki hamburgert ment le vásárolni a saját lakásából kilépve, és őt is randalírozó csőcseléknek - úgym ond - minősítette a rendőrség, és szétverte, kínozta a rendőrségi fogdákban. És hogy bizony mennyire nehéz a helyzet, és mennyire nem jogállami körülmények között zajlottak ezek az eljárások, arra tökéletes példaként szeretnék egy idézetet felolvasni egy v ádiratból, két rendőr elleni vádiratból, amely 2008 márciusában kelt. Ezen vádirat alapján ez a két rendőr a Víg utcai kapitányságon kínozta és bántalmazta az Attila nevezetű védencünket; mai napig nem álltak még bíróság elé, két évvel azután, hogy vádat e meltek, és most már lassan négy évvel az események után. No, a vádirat mit mond? Azt mondja, hogy a vádlottak szeptember 19éről 20ára virradó éjjel a BRFK VIII. kerületi rendőrkapitányságára előállított, udvaron elhelyezett személyek őrzésével voltak meg bízva. Más előállított személyekkel együtt a sértettnek is a kapitányság udvarán a fal felé fordulva, hátrabilincselt kézzel kellett térdepelnie. De miután előállítása közben megsérült, többek között bordatörést szenvedett el - itt teszem hozzá, hogy őt úg y megverték, hogy önkívületi, eszméletlen állapotba került, utána a mentősök ellátás alá vonták, és ezt követően a mentőből ráncigálták ki a magukból kivetkőzött rohamrendőrök, és folytatták a bántalmazását , ez az ember a felszólításnak nem tudott engede lmeskedni, többször oldalra dőlt, ezért a vádlottak magatartását engedetlenségnek vélve bántalmazni kezdték. Ezután részletesen leírja, hogy a hátrabilincselt kezű sértettet mellkasánál fogva felrántotta a földről, felültette, két oldalról gumikesztyűs ten yérrel legalább 12 alkalommal pofon ütötte, majd pedig elkezdte pofozni a sértettet, három alkalommal ököllel állon ütötte, majd megkísérelte ágyékon rúgni őt, aki aztán megpróbált védekezni. Ennek folytatásaképpen rátérdeltek a mellkasára, és így nyomogat ták a mellkasát, majd pedig taposták a meztelen lábfejét. Szóval, elképesztő dolgok történtek. Ez az ember, Attila, mai napig nem jutott érdemi jóvátételhez. Egy nevetséges részegyezségi ajánlatot tett a készenléti rendőrség. A mai napig például Apáthy Ist vánné ügyében, a Síp utcánál nyakon lőtt áldozat ügyében éppen három hete kellett az első tárgyalásnak megtörténnie az ő kártérítési ügyében, miután a rendőrség éveken át hitegetett minket afelől, hogy kártérítést kaphat, és bizony az első tárgyaláson a re ndőrség nem átallotta mind a jogalapot, mind az összegszerűséget is vitatni az ő ügyében. Igenis szükség van tehát erre a jóvátételre, és szükség van arra, hogy az állam, az Országgyűlés kifejezze az irányú vágyát és elkötelezettségét, hogy az ú jonnan felálló kormány azonnal kövesse az ENSZ kínzás elleni bizottságának iránymutatását. Ez az iránymutatás, amely 2006 őszén már megszületett, egyértelműen kimondta, hogy az ilyen típusú, tömeges jogsértések esetén az államnak kötelessége egy egyszerűsí tett eljárásban gyorsan, méltányos módon kártérítéshez juttatni az
