Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
334 áldozatokat, akik a jogállamiság medréből kilépett rendvédelmi szervek bántalmazása következtében veszítik el emberi méltóságukat, vagy sérül emberi méltóságuk, vagy sérül személyes szabads águk. Ugyanakkor a sort folytatnom kell egy olyan áldozattal is, aki a sorainkban ül. A Jobbik Magyarországért Mozgalom soraiban ott ül Novák Előd képviselőtársaim, aki szintén 2006. őszi áldozat, hiszen 2006. október 23án délelőtt ő is tiltakozott társai val együtt a Kossuth tér jogellenes kiürítése ellen, majd pedig ennek nyomán gyűrték le őt a rendőrök, és közel kétnapos fogva tartás után egy nagyon hosszú, nehéz eljárásban mentették csak föl, majd végül is egy közel kétéves eljárásban kapott jogerősen k ártérítést. Ő ilyen szempontból egy kivétel, de sajnos a többi áldozattárs döntő többsége a mai napig nem kapott kártérítést. (Móring József Attilát a jegyzői székben dr. Tarnai Richárd váltja fel.) A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közel száz károsult ügyét vál lalta el, ezeknek csak egy részében sikerült kártérítést kiharcolni. Főleg kiemelném a Budapesti Rendőrfőkapitányság rendkívül negatív hozzáállását, hiszen egészen a közelmúltig egyetlenegy ember esetében adtak csak önként kártérítést; olyan nyilvánvaló e setekben sem adtak, ahol a napnál is világosabb volt, és ügyészségi nyomozást megszüntető határozat igazolja, hogy valóban megtörtént a jogsértés. Ne felejtsük el, ne menjünk el amellett a rendőrfelelősök felelősségre vonása körében, hogy előfordulhatott - ahogy az előttem szóló képviselőtársam, Gulyás Gergely is említette, illetve Balog Zoltán is utalt rá - az a gyalázat, hogy azonosító jelvény nélkül, az irányadó rendőrségi törvény ellenére és az irányadó alkotmánybírósági határozat ellenére a felismerhet etlenség lehetőségét biztosították a rendőröknek, akik magukból kivetkőzve követték el a legválogatottabb bűnöket. A másik: nem rendszeresített vadászfegyverekkel és gumilövedékekkel lövették az embereket. Ráadásul ezek a fegyverek - most már tudjuk a vizs gálati eredményekből - olyan hatásfokúak voltak, olyan roncsoló fokúak voltak, amelyet nem ismert a kezelő állomány, az a kezelő állomány, amely, most már tudjuk, egymással versengett, és egymás között számolgatták, hogy ki tud több száz lövést leadni, ki tud több lövést leadni a mozgó áldozatokra. Elmondta nemrégiben egy ismeretlenségben maradt, volt gumilövedékes rendőr, hogy bizony nekik azt mondták, hogy minden célpontra lőni kell, ami mozog. (16.00) Van nagyon sok olyan ember, akit gumilövedékkel is me glőttek. Ez a sérülés többüknek maradandó károsodást okozott, tizennégy ember szeme világa károsodott visszafordíthatatlanul, köztük Csorba Attiláé, akinek az egyik szeme már a születése óta amúgy is csökkent értékű volt, és most az egészséges szemét lőtté k ki teljesen, így ő emberhez méltatlan életet kell éljen. Ezek a bűnök mindenképpen orvoslást várnak, azért is, mert a hatályos jogszabályok - ahogy KDNPs képviselőtársam nagyon korrekten ismertette a vonatkozó jogszabályokat - között a jogszabályi keret ek adottak, csak eddig nem volt igazi akarat arra, sajnos a bíróságok részéről sem, hogy ezeket a jóvátételeket megfelelő módon biztosítsák. A kártérítések mértéke is megalázóan alacsony. Azt kell mondanom, hogy néhány millió forintos kártérítés egy kilőtt szemű embernek inkább csak képletes jóvátétel lehet. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok gyakorlatára, ahol ugyanilyen összegeket USAdollárban adnak hasonló jellegű jogsértések esetében. Rodney King egy afroamerikai fiatalember, akit rendőrök bántalm aztak, ő több millió dollár kártérítést kapott egy brutális bántalmazást követően. Azt gondolom, hogy el kell mozdulni a kártérítés, a jóvátétel mértékében is a jogalkalmazásnak, és ez már feltétlenül jogalkotói feladat. De jogalkotói feladat az is, hogy b iztosítsuk az egyszerűsített eljárást arra, hogy az ilyen típusú áldozatok gyors kártérítést kaphassanak. Méltatlan helyzet az, amit Fodor Gáborék vagy Darnay Jánosék esetében végig kellett csinálnunk. Őket a Rebisz, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat tagja i rohanták le a Nyugati téren, ott verték meg őket, aztán átadták őket a Budapesti Rendőrfőkapitányságnak, majd előzetesbe a Gyorskocsi, illetve a Markó utcába kerültek. Tehát három állami szervvel szemben kellett pereskedniük három különböző eljárásban. Kegyetlen
