Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
296 Sok minden benne van ebben a mondatban. De az iróniát félretéve, június 4én, Trianon emléknapján, úgy gondolom, nemcsak magáról az eseményről, hanem a 325 ezer négyzetkilométeres, ezeréves magyar hazáról is meg kell emlékezni az Országházb an, ebben az épületben, amely egy 325 ezer négyzetkilométeres, 20 milliós magyar állam parlamentjének épült. Nem lehetett erről emlékezni 60 éve; 60 éve Trianon szitokszó vagy legalábbis elhallgattatni való, múltunk eltemetni való része. De nem csak ezt mo ndta székely barátom. Kedvesen felemelve mutatóujját megkért, hogy adjak át egy üzenetet önöknek. Arra kért, mondjam el ma azt itt, hogy ne csak ma gondoljunk rájuk, határon túli magyarokra. Ne csak ma gondoljunk rájuk, hanem mind a parlament, mind a kormá nyzat minden egyes cselekedetekor, minden egyes törvényének meghozásakor legyen tisztában azzal, hogy azok a döntések, amelyek ennek az országnak a Házában születnek, ahogy több kedves kormánypárti képviselőtársam is kiemelte az elmúlt napokban, ez a Ház a határon túli magyarok háza is, nos, az itt született döntések vagy azok döntő többsége őket is érinti, az ő életüket is befolyásolja. Az elmúlt 20 évben nem sikerült a magyar közgondolkodásba a határon túli magyarok problémáját behelyezni, megjeleníteni. Ismerjük sajnos azt a régi, rossz fogalmazással azt mondanám: viccet, de sok minden benne van abban, hogy hogyan lesz a székelyből legkönnyebben román. Úgy, ha eljön Magyarországra. Sajnos, ebben az egykét mondatban is sok minden benne van. Benne van az a tragikus magyar közgondolkodás, ami az anyaország magyarságának többségét ennek a témának a kapcsán jellemzi. Ne csodálkozzunk azon, hogy a tegnapi napon az egyik francia televíziónak adtam egy rövid riportot. Az egész Trianonproblémakört próbálták bonco lgatni és a francia tévénézők számára érthetővé tenni. Egy nagyon kedves, és felénk mindenképpen nyitott, a magyar történelem iránt érdeklődő úriember volt a riporter, akivel nyilván nagyon egyszerű módon, az alapinformációk szintjén próbáltunk erről beszé lgetni. A harmadiknegyedik kérdés után mégis rá kellett jönnöm, hogy nem érti, ez a művelt, az ottani értelmiséghez tartozó úriember sem érti azt, hogy mi történik itt, KeletEurópában, milyen viszonyok vannak itt, KeletEurópában. Elmondtam neki azt a tö rténetet, amit kedves határon túli magyar barátaimtól, oly sok magyar barátomtól hallottam, hogy elmennek nyugati egyetemekre tanulni, és nem tudják elmagyarázni diáktársaiknak, hogyan van az, hogy ők Szlovákiából jöttek, de nem szlovákok, hogy Romániából jöttek, és nem románok. Sorozatosan olyan jó szándékú, de buta kérdésekkel találkoznak, hogy mikor költöztetek oda, vagy miért nem költöztök Magyarországra. Ne csodálkozzunk azon, hogy NyugatEurópában nem értik a viszonyainkat, ha mi magyarok is sokszor é rzéketlenül, és azt kell mondjam, sok esetben bután állunk ehhez a kérdéshez. (12.40) Ezért nagyon fontos ez az emléknap, ezért nagyon fontos ez a törvénytervezet. Beszéljünk róla, ismertessük meg a felnövekvő magyar generációkat ezzel a kérdéssel! Kerüljö n be ez a magyar közgondolkodásba, legyen hangsúlyosabb a magyar tömegtájékoztatásban Trianon kérdésköre! Jelenjen meg gyakrabban, erősebben az, amire már tegnap is utaltam, hogy minden negyedik magyar gyermek a mai napig is Magyarország határain túl él. N e csak ma gondoljunk a határon túli magyarokra, és ne csak azokra gondoljunk, akik a Kárpátmedencében élnek, hiszen többmilliós, több százezres magyar emigráció él szerte a nagyvilágban. Ennek a magyar emigrációnak az irányában az elmúlt 20 év politikáján ak vajmi kevés mondanivalója volt, és vajmi kevés mondanivalója volt az elmúlt 20 évnek azok felé, akik kényszerűségből, jobb megélhetés vagy jobb munka miatt hagyták itt ezt az országot. Pontosabban: egy mondanivaló volt, az, hogy el lehet innen menni, és itt lehet minket hagyni. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Ne csak úgy gondoljunk a határon túli magyarokra, mint egy valamilyen kompakt, egész tömbre, mint olyanokra, akiknek egyetlenegy közös jellemzője van, az, hogy nem Magyarországon élnek. Én arra kérem ö nöket, az egész parlamentet és a tisztelt kormányt, hogy amikor majd olyan döntéseket, olyan intézkedéseket fog hozni, amelyek a határon túli magyar közösségek sorsát és életét
