Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - Az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ARNÓTH SÁNDOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója:
205 Tisztelt Országgyűlés! Most a számvevőszéki és költségvetési bizottság álláspontja és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, ötöt perces időker etben. Megadom a szót Arnóth Sándornak, a bizottság előadójának. ARNÓTH SÁNDOR , a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma délutáni ülésünkön valóban megtárgyaltuk az előterjesztést, és élén k vita alakult ki. Tulajdonképpen a vita már az első pillanatoktól kezdve elszakadt a törvény konkrét szövegétől, és egészen más dolgokról szólt, mint ami egyébként sokszor megtörténik ebben a Házban. (Derültség a Fidesz soraiban.) A vita ott vált markánsa n két irányba, hogy vajon ez a törvény újabb privatizációt jelente, avagy az állami vagyonnal való gondoskodás és gondolkodás egy újabb szegmensét villantjae föl. Természetesen, akik nem olvasták a törvény szövegét, illetve nem gondolkodtak a fölkészülés kötelezettségével, azok azonnal abba az irányba vitték el a szövegét a vitának és ennek az eszmecserének, hogy vajon ez miféle új privatizációs technikákat fog jelenteni. Nos hát, többen és többféleképpen próbáltuk visszavezetni a vitát a normális medrébe , és jeleztük azt, hogy ez nem újfajta privatizációs technikákat jelent, nem újfajta “vigyük haza és osszuk el” című dolgokat, mint amiket az eddigi években számtalan alkalommal is láthattunk és tapasztalhattunk, hanem éppen ellenkezőleg, az állami vagyonn al való felelős gazdálkodás jogszabályi környezetét próbálja ez megteremteni. Ott is gond volt és véleménykülönbség volt, hogy vajon ez az állami gondoskodás vajon meddig érhet el, és vajon lehetségese az állami vagyonról való gondoskodásnak egy olyan szi ntjét kialakítani, ami ellenőrizhető és átlátható. Tulajdonképpen itt kétfajta szemlélet csapott össze: az egyiket nyilván Veres képviselő úr képviselte, aki a szocialisták gyakorlatát mutatta be, és próbálta egyfajta követendő magatartásmintává formálni. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez véleményem szerint kevésbé sikerült, hiszen mindenki jól emlékezett, és mondták is képviselőtársaim azokat a gyakorlatokat, azokat a példákat, amelyeket az elmúlt években a sajtóból mindenki megismerhetett. Volt itt hivatk ozás a kaszinóvárosra, volt hivatkozás a Malévre, és még sorolhatnám azokat az eseményeket és azokat a sajtóhíreket, amelyek joggal kavarták föl a közvéleményt. Nos hát, szocialista képviselőtársaink kisebbségben maradtak ezzel a véleményü kkel, mert ezt a gyakorlatot tulajdonképpen senki nem kívánta sem magatartásformaként, sem gyakorlatként követni. Mindenki úgy gondolta, hogy ez az, amit talán el kell hagyni, hiszen ezek azok a privatizációs ügyletek, amiknek soha nem voltak felelősei. Ha csak egyet, a Malév ügyét említjük, akkor is láthatjuk, hogy heves szorgalommal tologatják azt a bizonyos döglött lovat egymás kapujába mindazok a minisztériumok és tárcák, illetve azok a miniszteriális személyek, akik valamilyen útonmódon ehhez a hozzáj árulásukat adták. Nos, mi emlékeztettünk erre és arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló problémák miatt Oszkó úr hanyag kezelés bűntette miatt, az állami vagyon hanyag kezelése miatt följelentést tett ismeretlen személyek ellen. Nos, ebben a légkörben nyilvá nvalóan sok mindenről szó eshetett, magát a törvényszöveget kivéve. A vitát tulajdonképpen ott tudnám megfogalmazni egészen pregnánsan, hogy míg egyik oldalon azt említették, hogy a versenyhelyzet hiányát okozhatja ez, megakadályozza az átláthatóságot és a nyomonkövethetőséget, mondta ezt szocialista vitapartnerünk, a másik oldalon viszont jött az, amit az előbb elmondtunk, hogy ez mind hiányzik ebből a gyakorlatból, hiszen az előbb említett példák mind azt támasztották alá, hogy na, ezek aztán végképp nem találhatók meg abban a gyakorlatban és abban az elméletben sem, ami eddig érvényesült itt a Parlament falai között. Nos hát, a sommázata végül is az volt, hogy egy elhúzódó vita után ügyrendi kérdéssel zártuk le azt a kérdést, és abban a többség úgy döntöt t, hogy az előttünk lévő anyag az általános és a részletes vitára egyaránt alkalmas, és kéri a tisztelt Házat, hogy támogató szavazatával, ahogy a leendő államtitkár úr jelezte, támogassa az ügyet, és ezzel próbáljunk egy olyan viszonyrendszert
