Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 8 (13. szám) - Meira Kumar, az indiai parlament alsóháza elnök asszonyának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1197 csökkenés önmagában is helyes szándék és helyes lépés. Kívánom mindannyiunknak, hogy a törvényhozók ezt jól hajtsák majd végre. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer elnök úr szavaiból, hogy új fejlődési modellt kellene alkotnunk az ország meg tán a világ számára is, ha megengedik, ezt a vitát most szintén egy kicsit nehézkesnek érzem itt a szűkös időkeret miatt, a Ház falai között. Csak szeretném világossá tenni, azon túl, hogy most a nemzeti együttműködés gazda sági rendszerének felépítése érdekében 29 intézkedést jelentettem itt be, számunkra azok a kifejezések, mint strukturális reform vagy versenyképesség nemcsak hogy nem idegenek, hanem kívánatosak. A Nyugat ezt a nyelvet beszéli. Amit mi itthon csinálunk, ig az, a magyar tradícióknak megfelelően, valójában szerkezeti reformokat és versenyképességjavítást jelent. Meggyőződésem szerint erre Magyarországnak a saját érdeke miatt van szüksége. Magyarországnak versenyképesnek kell lennie, és ezen már a toldozgatásfoldozgatás nem segít. Jelentős átalakításokat, ha úgy tetszik, ilyen modernista nyelven, strukturális reformokat kell végrehajtani. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az általunk fontosnak tartott értékekre - munka, otthon, család, felelősség - épülő gazdasági r endszert kell felépíteni. De vállalom, hogy ez strukturális reform is. A korábbi kormány gazdasági miniszterével összefüggésbe hozó megjegyzéseit, engedje meg, hogy udvariasan elengedjem a fülem mellett. Nem érzem hízelgőnek, ha megbocsát. Ami a szegények kérdését illeti: lehet azt mondani, hogy még több dolgot kell tenni, különösen azoknak, akik még nem voltak kormányon. Akik kormányon voltak, ott némi óvatosságot talán helyénvalónak ítélhetünk. Ha kevés a közüzemi díjak befagyasztása és az árképzési rends zer újratárgyalása, de a mi fölfogásunk szerint azért mégiscsak valami, azt a kérdést föl kell tennünk, hogy ez miért nem történt meg eddig. Vagy: a kilakoltatási moratórium elrendelése. ( Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Fel is oldották.) Miért nem történt meg eddig? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Önök vannak kormányon.) És ha megtörtént, akkor most miért kell újra elrendelni, tisztelt hölgyeim és uraim? (Derültség és taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.) Van itt azonba n kétségkívül Schiffer elnök úr és közöttem, aminek önmagában nincs személyes jelentősége, de talán a magyar parlamentben zajló viták szempontjából igenis van jelentősége, egy sokkal komolyabb véleménykülönbség - mélyebb is. Egyszer talán majd lesz a Házba n arra elég idő, hogy kellő mélységig, legalább néhány ásónyom mélységig ezt a vitát lefolytassuk. Az a fölfogás, amelyet ön képvisel, és amelyet én tiszteletben tartok természetesen, csak nem értek vele egyet, amely minden gazdasági intézkedést azon a sze müvegen keresztül néz, amit én - és ezt most sértő szándék nélkül mondom - szocialistának tekintek, hogy adjunk valakinek úgy, hogy mástól elvegyünk, ez nem az én gondolkodásmódom és nem az én világom. Vannak bizonyos dolgok, amelyek egész egyszerűen szaba dságkérdések, a magántulajdonhoz tartozó szabadság. Én a szabadság megsértésének tartom azt a gyakorlatot, ami eddig uralkodott Magyarországon, hogy ha adózott pénzből nem vállalati formában, hanem magánszemélyként valakinek munkát adok, és ezért ellenszol gáltatást fizetek, ott az állam beavatkozik. Úgy gondolom, szabadságprobléma, hogy ha játékgépbe szórhatom a pénzemet vagy akár bedobhatom a Balatonba, az állam egy szót sem szól hozzám. Ellenben, ha valakinek munkát adok, és a kert felásásáért vagy bármil yen segítségért fizetek, megjelenik az állam, és megbüntet engem is, őt is. Ez egy szabadságkérdés. Ez nem elosztási kérdés, kedves barátaim. Az egy másik probléma. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.) Hasonlóképpen kétségkívül az örökösödés és az egyenes ági, vér szerinti rokonok közötti, még életükben megvalósuló vagyonáthárítás, amit nevezzünk most a magyar jog hatályban lévő szabályai szerint ajándéknak, erről is eltér a véleményünk. A mi fölfogásunk szerint a gazdasági élet alanya nem az individuum, hanem a család. Ezt a szabályt érvényesítjük ott, ahol lehet, a kis- és középvállalkozások támogatásában, a mezőgazdaságban és a vagyonmozgások tekintetében is. Ezért mi egész egyszerűen szabadságkérdésnek tekintjük, és úgy gondoljuk, az állam nem avatkozhat be,
