Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 7 (12. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
1128 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, a Jobbikképviselőcsoportból. Képviselő úr, öné a szó. NOVÁK ELŐD (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehezen tudok uralkodni magamon, hogy megőrizzem a tisztelt Ház méltóságát, de felháborodásomat nehezen tudom palástolni, amikor az alkotmányunknak ilyetén megpuccsolásáról van szó, aminek ma leh etünk tanúi, egészen váratlanul és egészen sunyi módon megvalósítva ezt. Nem is csoda, hogy a mai törvénymódosító javaslaton, ami benyújtásra került, bár előnyomtatásban ott szerepelt Lázár János képviselő úr, frakcióvezető úr neve, mégis az aláírása végül nem került oda. Úgy vélem, ekkora gazemberséget már ő sem tud elkövetni, ekkora gazemberséghez már ő sem tudja adni a nevét. Nagyon kíváncsi lennék Balsai István - általam kizárólag szigorúan szakmai szempontból nagyra becsült - egykori miniszter úr vélem ényére, hogy ő vajon igazságügyi miniszterként engednée, hogy egy ilyen törvénymódosító javaslat átfusson rajta, adnáe egy ilyenhez a nevét. Sajnos, már nincs jelen, úgy, mint a kormány oldal többsége - ahogy összeszámoltam, az előbb 18an tiszteltek meg egy ilyen alkotmánymódosító javaslat általános vitájánál, legalább a jelenlétükkel, ha a figyelmükkel nem is teljesen , szokás szerint a mi kis Jobbikfrakciónkban többen ülnek, mint az egész kormányoldalon. Ez meglehetősen méltatlan a Magyar Országgyűlé shez. Azt gondolom, ez a törvénymódosító javaslatpár egy cezaromániás állapotról tesz tanúbizonyságot, hogy a kormányoldalnak nem elég az 53 százalékos választási eredménnyel elért több mint kétharmados parlamenti jelenlét, hanem minden további - még jelen tős - ellenzéki jogosítványt meg kívánnak vonni. Mert nem elég nekik ez a kétharmad, még több kell, mindent birtokolni akarnak. Ennek tudható be, hogy nem arról van szó, hogy valamiféle együttműködésre törekednének, hanem igyekeznek mindenféle jogosítványt megvonni. Pedig elég széles a spektrum itt az ellenzéki oldalon, hogy választhassanak még néhány képviselőt, akivel meglenne esetleg a négyötödös többség, amiről most beszélünk itt egy konkrét ügy kapcsán, azonban önök mégsem ehhez folyamodnak, hanem ahho z, hogy diktatórikus módon ezt az egy ellenzéki jogosítványt is megszüntetik. Két dologról szól az alkotmánymódosítás. Az első az Alkotmánybíróság tagjainak választásáról szól. Hadd idézzek az indokolásból, amelyben a sunyiság első jelei már megmutatkoznak . Azt mondja, hogy az alkotmány 32/A. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság 11 tagját az Országgyűlés választja. Itt egyszerűen - érdekes módon - nem folytatja, hogy hogyan folytatódik valójában ez a törvény, pedig nagyon érdekes. Azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egyegy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Azt azért remélem, hogy nem feltételezte rólunk az előterjesztő, hogy ezt nem fogjuk észrevenni, de bizonyára arra számított, hogy esetleg a nem főállásban ezt a munkát végző, mondjuk, médiamunkatársak figyelmét ez elkerülheti. Nyilván ennek szól ez a rendkívül sürgős benyújtás is, hiszen tudjuk jól, hogy nemhogy az előzetes napirendben nem szerepelt ez a pont, de még a június havi üléstervben sem, és azt gondolom, egy alkotmánymódosítást nemhogy bármiféle társadalmi párbeszéddel vagy egyáltalán előkészítetlenül, de ilyen hirtelen benyomni, hogy még tulajdonképpen a médiában dolgozó szerkesztők se tudjana k erre reagálni, nyilvánvalóan sunyi szándékot feltételez. Az 1. pont tehát pont ezt szeretné megváltoztatni, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak jelölésében ne legyen az ellenzéknek ilyen szintű beleszólása, hanem ott is gyakorlatilag lesöpörje az ellenzék i javaslatokat, és már jelölni se tudjon az ellenzék. Tehát az eddigi kialakult status quót tulajdonképpen felrúgná, és nem azt nézi, hogy kivel tudna együttműködni - pedig, ahogy mondtam, elég széles a spektrum, hogy mondjuk, egy pártot találjanak , akiv el képesek lennének közös alkotmánybírót választani. Nem törekszenek a nemzeti együttműködésre a legalapvetőbb szinten sem, nem törekszenek a megegyezésre, és azt hozzák fel az indokolásban, hogy az elmúlt 20 év
