Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 7 (12. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
1129 tapasztalatai azt mutatták, hogy a hatályos jelölési szabályok alapján nem működött az alkotmánybírák megválasztása. Nyilvánvalóan úgy történhetne az alkotmánybírók kétharmados megválasztása, hogy megegyezésre törekednek, hogy nem pártkomisszárokat delegálnak, hanem megfelelő, felkészült, alkalmas j ogászokat. Erre sajnos nem törekednek a jelek szerint, sőt egyértelműen diktálni szeretnék a jövőben, hogy kit válasszanak meg. A 2. pont az, ami azonban igazán felháborít minket, és amiért igazán nem tudjuk palástolni az érzelmeinket; ami arról szól, hogy a Hornkormány tulajdonképpen valóban bebizonyította, hogy a nemzeti együttműködést komolyabban gondolta, mint önök, tisztelt jelenlegi kormányoldal. Eléggé méltatlan, hogy Horn Gyulát kell itt most példának felhozni, aki ma már talán csak a vodkásüveget ismeri meg (Tóbiás József: Ezt azért nem kellene.) , de mégis úgy néz ki, hogy komolyabb szellemi potenciáról és konstruktivitásról tett tanúbizonyságot a Horn Gyula által vezetett kormány. Először is beszéljünk arról, hogy az általuk bevezetett, akkori gál áns alkotmánymódosítás miről is szól, amiről természetesen a jelenlegi törvénymódosító javaslat indokolása nem ejt egy szót sem. Amit törölni szeretnének, az úgy hangzik: az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ez volt az, amit egy kétharmados parlamenti jelenléttel lévő Hornkormány is szükségesnek tartott bevezetni, mert azt gondolták, hogy egy alkotmányt mégsem illő úgy elfogadni, hogy csak a kormányoldal biztosítja hozzá a szavazatokat, valamiféle konszenzus azért szükséges lenne. Amit a Hornkormány így gondolt, azt önök nem így gondolják, sőt azt is megkérdőjelezik, hogy ez jelenleg hatályose. Salamon képviselő úr - sajnos ő sincs j elen - megkérdőjelezte ezt, annak ellenére, hogy minden elektronikus és nyomtatott alkotmánykiadásban ez a pont természetesen benne szerepel. Ő nyilván a Complex jogtárnak arra a lábjegyzetére utal, ami szerint ez hatályát vesztette az 1994ben megválaszto tt Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor. Azonban ez a jogtári lábjegyzet, ha megnézné az eredeti törvényt, akkor láthatná, hogy rossz, tehát a lábjegyzettel van a hiba. Ugyanis nem a lábjegyzeteket kell nézni, egy jogtárszerkesztő hozzáfűzését, hanem meg kell nézni az eredeti beiktató törvényt. Az 1995ös törvénynek ez a 2. §a úgy szól - tehát most már nem az alkotmányról beszélünk, hanem az 1995ös törvényről , a 2. § egyértelműen úgy szól, hogy e törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, és az 1994ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti. Tehát e törvény veszti hatályát, ez az a bizonyos önderegulációs törvény, amit mostanában egyre gyakrabban használnak. Tehát azért, mert a módosító törvény hatályát ve sztette, még nem jelenti azt, hogy ne hajtotta volna végre a küldetését, az alkotmánymódosítást. Ezt természetesen végrehajtotta, és nagyon precízen fogalmaz ez a törvény, ezért ajánlom figyelmükbe, nem a jogtári lábjegyzetet, hanem az eredeti törvényt. Az t kérem, hogy ahhoz ragaszkodjunk, akármi is szerepel egy lábjegyzetben. Ha arról már talán ezután nem szükséges vitát nyitni, hogy ez jelenleg hatályos rendelkezés - mert még idáig is elment Salamon képviselő úr , akkor beszélhetünk arról, hogy miért sun yi ez a törvénymódosító javaslat. Alapvetően azért, mert másról szól ennek a törvénymódosító javaslatnak az egésze és az indokolása, mint amit itt becsempész a vége felé. Bizony, ez a 2. pont, amivel problémánk van, hogy még csak nem is külön paragrafusba veszi be ezt az alkotmánymódosító rendelkezést, hanem a 2. § (1) bekezdése szól valamiről, és hozzá egészen nem kapcsolhatóan szól a törvénymódosító javaslat 2. § (2) bekezdése, természetesen mindenféle kifejtés nélkül. (20.10) Tehát úgy kapcsolja oda, min tha csak valami könyvelési, valami apró jogi papírmunka lenne ez már ott, amit nem is kell érdemben vizsgálni, nem is egy külön sarkalatos pont. Tehát nem elég, hogy nem külön törvényt vagy alkotmánymódosító javaslatot nyújtottak be, de még el is rejtették benne, és ami a legfelháborítóbb, hogy az indokolás egyetlenegy szót sem ejt
