Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 4 (11. szám) - Dr. Sólyom László, köztársasági elnök emlékbeszéde - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. SÓLYOM LÁSZLÓ köztársasági elnök:
1017 belső és a nemzetközi változásokra is - mindenekelőtt alapos és tárgyilagos helyzetfelmérésre van szükség. A tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlom az éppen erre irányuló konferenciasorozat - könyvben éppen most kiadott - eredményeit, amelyeket 2006tól a Sándorpalotában tartottunk az érintettek, a határon túli szakemberek részvételével. A helyzet általános áttekintésén kívül az identitás megőrzéséről tömbben és szórványban, az autonómiáról, a regionalizmusról, támogatáspolitikáról és befektetésekről, az oktatás és szakképzés helyzetéről áll rendelkezésre bőséges anyag első kézből. Tisztelt Országgyűlés! Miközben a nemzet egységét deklaráljuk ünnepélyesen, engedjék meg, hogy az említett konfer enciák és a kisebbségben élő nemzetrészeknél tett látogatásaim alapján elmondjam, mit kíván ma a magyar nemzet határon túli része. A Magyar Országgyűlésnek tudnia kell, milyen törekvéseket kell segítenie, hogy a ma hatályba lépett törvény élettel teljék me g. A követelések tehát a következők. A magyar nyelv hivatalossá tétele helyi és regionális szinten. A magyar oktatási és kulturális intézményrendszer kiépítésének joga és tényleges lehetősége, különös tekintettel arra, hogy ezek minden szinten a többségi k ultúra intézményeihez hasonló támogatást kapjanak. Az anyanyelvi oktatás a magyarságtudat legbiztosabb fenntartója, az asszimiláció ellenszere, és idetartozik a magyar nyelvű pasztoráció és egyházi élet is. Az adott országok olyan területi önkormányzati be osztása, hogy a magyarok minél kisebb számban váljanak kisebbséggé ezen egységeken belül. Vagyis olyan területi beosztást, amely keretein belül lehetőség nyílik arra, hogy a kultúrában, oktatásban, nyelvhasználatban a sajátos nemzetiségi jogokat területhez kötötten lehessen gyakorolni. Továbbá a magyarok lakta területek infrastrukturális és gazdasági fejlesztése, illetve felzárkóztatása. Továbbá a magyar nemzeti szimbólumok hivatalos elismerése, a politikai képviselet biztosítása a politikai rendszer minden szintjén. (17.00) És végül, ami csakis ránk, anyaországra tartozik: a magyarországi egyéni emancipáció. Azaz, hogy ne idegen állampolgárként kezeljék nemzettársainkat Magyarországon. Az új állampolgársági törvény nyilván sokat segít ezen a problémán, de s emmiképpen nem vezethet arra, hogy különbséget tegyünk a magyar nemzet tagjai között aszerint, hogy rendelkezneke magyar állampolgársággal vagy sem. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel elérkeztem záró gondolatomhoz, az érzelmi és morális integrációhoz. A nemzeti összetartozás törvénye szakítani akar a hosszan átöröklött sérelmi és tragikus hozzáállással. Ezt szívből üdvözlöm. De akkor melyek a helyes érzelmek? A törvényt előterjesztő Kövér László beszélt arról, hogy a lelkek megbékéléséhez a belátás a legfontosab b. A többi érintett nép szempontjainak létjogosultságát is el kell ismerni. És maga a törvény hív más nemzeteket sértő hibáink belátására és a tanulságok levonására. A megértéshez azonban tárgyi tudás is szükséges. A szomszéd népekkel közös múltunk, ha ism erjük, és nyitott szívvel közelítünk hozzá, szilárd alapja lesz a kívánatos együttműködésnek. Jóindulatú és felszabadult kölcsönösségre kell törekednünk. Ha mi elvégeztük az önvizsgálatot, és empátiával viseltetünk partnereink iránt, nyugodtan nézhetünk sz emükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz, és képviselhetjük álláspontunkat, amely befogadó és pozitív. Akkor fenntartás nélkül és örömmel szerethetjük közös hazánk egészét, egykor közös hazánk egészét, mint ahogy ezt négy évvel ezelőtt a besztercebányai egyeteme n szlovák hallgatóknak mondtam, kérve őket, hogy ők is tegyék ugyanezt. De vajon hogyan és mikor jutnak ide a szomszéd népek? Ott ugyanis azt a hozzáállást örökölték, hogy a magyarok kisebbségi jogainak teljessége - lásd a fent ismertetett követeléseket - a nemzetállamuk egységét fenyegeti. A magyar veszély több országban beépült a politikai eszköztárba, és akkor is használnák, ha nem lennének ott magyarok.
