Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - HARRACH PÉTER (KDNP):
200 magya r társadalom megint úgy jut túl a választásokon, hogy csak azt hallja: ha minket választasz, több pénzt adunk, mint az ellenoldal, mert azok ok nélkül akarnak sanyargatni. (14.20) Ezzel, félő, bármilyen parlamenti többség is kevés ahhoz, hogy a választók j elentős része ne érezze magát megint átverve, és ne folytatódjék a politikából történő kiábrándulás. Annál, ha nem szeretik a politikusokat, kellemetlenebb következmény, hogy így sokakat a demokratikus berendezkedés ellenfeleinek karjába lehet kergetni, me rt tovább erősödik a bizalmatlanság az állam, a politika intézményeivel szemben, amelyektől amúgy is olyasmit vár el a magyar társadalom jelentős része, amire ezek nem hivatottak, hogy ugyanis ezek gondoskodjanak nap mint nap személyes gyarapodásukról. Amí g ez a kettősség határozza meg a közgondolkodást, aligha lehet széles társadalmi támogatottsággal érdemi változtatásokba belefogni. Pusztán a jó szándék hangoztatásával vagy éppen a gyűlölködéssel nem kerülhető meg e gond, mert az ország nem tudja függetle níteni magát a gazdaság működését meghatározó, nevezzük így, természeti törvényektől, mert nem megoldás, ha az önképnek megfelelő leleményesség egymás körkörös átverésében mutatkozik meg, és nem a világgazdasághoz való alkalmazkodásban. Mint ahogy az sem m egoldás, ha a határokon kívüli magyarság érdekeinek hirdetése helyettesíti a határokon belüli politikai nemzet kohéziójának erősítését, egyebek közt a cigányság társadalmi integrációját. Hatalmas feladat áll tehát az új Országgyűlés előtt. Jó munkát hozzá a leendő képviselőknek! (Taps.) ELNÖK (dr. Katona Béla) : Köszönöm szépen. Úgy látom, a kormány nevében természetesen erre nem akar senki se reagálni. Most megadom a szót Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úrnak, a KDNPből. Frakcióvezetőhelyettes úr, ö né a szó. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “Útelágazás” - azért választottam beszédem címéül ezt a nehezen kimondható magyar szót, mert így kezdődött az a ma már rossz álomnak tűnő nyolc év, de főleg azé rt, mert minden ciklusváltás valamiképpen új utat jelent. Nyolc éve rátértünk egy útra, amiről bebizonyosodott, hogy lefelé vezet. Néhány kérdést fel kell tennünk, és válaszolni kell rá. Milyen események történtek ez alatt a nyolc év alatt? És ami ennél so kkal fontosabb: milyen politikai gondolkodás és emberi magatartás vezetett ide? De tegyünk mellé még két kérdést: milyen magatartást igényel ez az új út, ami most nyílik számunkra, és vajon megvalósíthatóe ezen az úton a nemzeti egység? Az elmúlt nyolc év eseményei címszavakban: csökkenő gazdasági teljesítmény, csökkenő versenyképesség, növekvő államadósság - hadd idézzem a számokat, nem akarok sokat mondani, de ezt feltétlenül meg kell említeni: 52 százalékkal vette át nyolc éve a kormány, és 80 százaléki g sikerült feltornázni , mindenen eluralkodó rendezetlenség, elhatalmasodó korrupció - megint egy szerény megjegyzést engedjenek meg: nem a beruházások mértéke a fontos, hanem hogy abból mennyi tűnt el saját zsebben , és végül mindennek következménye az eluralkodó reménytelenség. Milyen politikai gondolkodás és emberi magatartás vezetett ide? Emlékezzenek vissza az előző ciklus közben történt céltudatos és gátlástalan hatalomátvételre. Vajon azért történt ez, hogy fokozza a családok jólétét, építse az egé szséges társadalmat, erősítse a normákat és a közösségeket? Nem hiszem. Magáért a hatalomért. És akkor jelentek meg a politika világában az üzleti világ legrosszabb képviselői, akiknek egyetlen szempontjuk volt a nyereség biztosítása, és erre gátlástanul t örtek. Ez a magatartás volt az uralkodó az elmúlt években. Ezért igyekeztek áruba bocsátani a maradék nemzeti vagyont, és ami ennél még súlyosabb: egyéni nyereségük biztosítása érdekében sem voltak gátlásaik. A korrupció fentről leszivárogva átjárta, behál ózta az egész társadalmat.
