Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - BAJNAI GORDON miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
199 Én csak azt tudom mondani a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, hogy miniszterelnök úr, ami munkát elvégeztünk, azt helyesen tettük, ő szintén és a magyar nemzet érdekében végeztük. Egy valódi nemzetmentő munkát csináltunk itt közösen (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) , akik támogatták ezeket az intézkedéseket. És tudja, miniszterelnök úr, én azt gondolom, hogy bár most sokan kiabál nak, és nem ismerik el ezt a teljesítményt, de a történelem önt és bennünket fog igazolni, úgyhogy köszönet érte. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Katona Béla) : Köszönöm szépen. Megkérdezem miniszterelnök urat, óhajte v álaszolni a fölvetett kérdésekre. Parancsoljon! BAJNAI GORDON miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amit fontosnak gondoltam, már elmondtam. Ami itt most elhangzott, az véleményemet meg nem változtatta, inkább talán csak megerősített abban. Ezér t engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem önöknek a közös munkát. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Katona Béla) : Köszönöm. A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pető Iván frakcióvezetőhelyettes úr, az SZDSZből . Parancsoljon! DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Húsz év után búcsúzik frakciónk, hiszen senki nem indul közülünk a választásokon, s tevékenységünk közvetlen folytatói egy ideig bizonyosan nem lesznek itt, mert SZDSZ néven vagy elképzeléseink kel most nem indul politikai alakulat. Tudjuk, a választók akaratából dolgozhattunk itt. Ezért köszönjük mindenkinek a bizalmat, akármiért, bármikor szavazott az SZDSZre. Húsz éve azt mondtuk, a demokrácia nem azért jobb, mint az autokratikus rendszer, me rt itt szükségszerűen okosabbak a politikusok, jobbak a kormányok, hanem azért, mert választások révén leválthatók. Aki ezt komolyan vette, annak számolnia kellett azzal, hogy nem az általa helyesnek vélt nézetek mögött áll a többség, sőt ez a politikai pá lyafutás végével is járhat. Anélkül, hogy mostani elköszönésünk okait értékelném, annyi belefér a keretekbe, hogy jelezzem: volt, amikor tudatosan képviseltünk olyan álláspontot, amely nem volt népszerű; volt, amikor olyan kompromisszumba mentünk bele, ame lyről azt gondoltuk, hogy a rosszabb változat helyett választjuk, de híveink egy része az eredményt egymásnak is ellentmondó elképzelések miatt elfogadhatatlannak látta. És persze olyan is volt, amikor melléfogtunk, egyszerűen rosszul döntöttünk. Egészében véve azt tettük azonban, amire felesküdtünk: legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint hazánk, a Magyar Köztársaság érdekeit képviseltük. Nincs okunk szégyenkezésre, sőt sok mindenre büszkék is vagyunk. Ha szomorúságot érzünk, nem elsősorban politikai pá lyánk lezárulása és még csak nem is az SZDSZ történetének vége miatt érezzük ezt, hanem sokkal inkább egykori ideáink és a mai valóság közti szakadék miatt. Ma a Magyar Köztársaság állapota igen távol áll attól, amit húsz éve más pártok képviselőivel együt t szerettünk volna elérni. Ebben természetesen van felelősségünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hát nem kevés!) De ha nagyvonalúan átlagos parlamenti arányunk, mondjuk, kétszeresére kalibráljuk ezt a felelősséget, ez akkor is meglehetősen szerény. Rossz ízű lenne, ha most mások felelősségét taglalnánk, vagy bölcs tanácsokat adnánk nálunk sikeresebb pártoknak. A laikus állampolgárság határán csak reméljük, hogy a meghatározó erők tudatában vannak: érdemi változtatások nélkül, amelyek elkerülhetetlen társad almi konfliktusokkal is járnak, nem vihetők tovább az ország ügyei. Önmagában nem az a baj, hogy nem látjuk azokat a pártprogramokat, amelyek a mai gondok meghaladását garantálnák. Az igazi probléma az, ha az ígéretek és a ráutaló magatartás nyomán a
