Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 16 (255. szám) - Az ülésnap programjának ismertetése: - Az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
145 Az egyik legfontosabb eleme ennek a törvénynek, ha a konkrétumokról beszélünk, a 16. §. Itt jelenik meg ugyanis a klímavédelmi szempontból fontos egyedi közigazgatási eljárásokban az ügyféli jogállás biztosí tása a civil természetvédelmi és környezetvédelmi szereplők számára. (11.10) Képviselőtársaim biztosan emlékeznek az erdőtörvényre, mennyit vitatkoztunk azon, hogyan lehet érvényesíteni az erdő közjóléti funkciójához kötődő társadalmi szempontokat az erdés zeti hatósági eljárásokban. Sehogy nem lehet vagy csak nagyon korlátozottan lehet. Azért nem lehet, mert nincs ügyféli jogállás vagy csak korlátozottan érvényesülhet. Ebben a törvényben megjelenik az ügyféli jogállás kimondása. Fontos konkrétum a törvénybe n, a 19. és 21. § tájékán fogalmazza ezt meg a jogszabály, a tervezési eljárásokban és a hatásvizsgálatokban a klímavédelmi szempontok érvényesítése. Ha az operacionalizálás, a konkrét végrehajtás szempontjából figyeljük a törvényt, akkor kiemelt jelentősé ge van a törvény 26. és 6. §ának. A 26. § a végrehajtási utasításokban az útitervre vonatkozik; ugye, magunk között így emlegetjük, hogy útiterv. Ez az a dokumentum, amely a konkrét lépéseket ütemezi, és szeretnénk, ha ezek számon kérhetően megfogalmazódn ának. A 6. § pedig a társadalmi szempontból fontos elemek érvényesülését, érvényesítését segítő integrált szabályozási rendszerre vonatkozik. Nos, én is problémásnak érzem az útitervvel kapcsolatban, hogy az előttünk fekvő törvény országgyűlési határozati formában kívánja azt elfogadni. Ez nem elegendő erő, azt gondolom, ezt is törvényi szinten kellene elfogadni, még csak nem is rendeleti szinten. Ez egy fontos elem lenne, az országgyűlési határozat túl gyenge a jogérvényesítés vagy a lépések kikényszerítés e szempontjából. Az intergrált szabályozó rendszert ugyanakkor nagyon fontosnak tartom. Az előttünk fekvő törvény csak utal arra, hogy mit kell érteni az integrált szabályozó rendszer alatt. E tekintetben megfogalmazok még egy kritikát a törvénnyel kapcsol atban. A korábbi tervek a kibocsátáscsökkentési célok esetében tartalmazták az egy főre vetített arányokat is. A társadalmi és területi különbségeket tekintve óriási eltérések tapasztalhatók ma a kibocsátáscsökkentésben. Egy 3540 négyzetméteres lakásban é lő család a töredékét bocsátja ki széndioxidegyenértékben annak, mint amit egy 200300 négyzetméteren élő háztartás kibocsát. Egy nagyvárosi közlekedésben egy autóban egyedül utazó ember sokszorosát bocsátja ki annak, mint aki kerékpárral közlekedik, vag y aki vidéken lakik, és sokkal kevesebbszer használja a gépkocsit. Nemzeti szinten határozódnak meg a kibocsátási célok, a társadalom egyes tagjai pedig az összszennyezéshez mérhetetlenül eltérő mértékben járulnak hozzá. Nem érdekelt a nagy kibocsátó az a rányok csökkentésében, csak akkor, ha többet kell fizetnie. A kis szereplő pedig elvileg abban lenne érdekelt, hogy többet bocsásson ki, hiszen akkor kényelmesebbé válhatna az élete, többet fogyasztana, ugyanakkor meg kell alapozni az érdekeltségét, hogy m aradjon alacsony fogyasztási szinten. Ehhez pedig az kell, hogy érvényesüljön egy, akár személyekre is lebontott kvázi kvótarendszer, amelyik a kibocsátással kapcsolatos költségeinket és lehetőségeinket is megpróbálja elosztani a társadalmi szereplők és a térségek között. Bátran mondhatom, hogy mondjuk, Békés megye kibocsátási szempontból sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint más iparosodottabb területek, ugyanakkor foglalkoztatási szempontból mérhetetlen hátrányokat szenved el, és ez az ott élő lakosságot terheli. A kibocsátáscsökkentés újraelosztása és az ezzel kapcsolatos előnyök területi újragondolása is egy értelmes szempont, ami az áldozatvállalás szempontjából az alacsony kibocsátású területeken élő, ezért fogyasztási modernizációs, foglalkoztatási sz empontból hátrányosabb helyzetben lévő vidéki lakosság esetében nagyon fontos, érvényesítendő szempont. Az egész klímatörvénynek meggyőződésem szerint ez lenne a legfontosabb iránya és eleme, ezzel kellene foglalkoznunk a jövőben. Erre utalásokat tesz a tö rvény, és ez egy nagyon fontos irány. Nos, végezetül szeretném elmondani tehát, hogy a törvényt magát és annak elfogadását nagyon fontosnak tartom, nagyon helyesnek tartom, és azt is, hogy ez ebben a ciklusban történjék meg. Személy szerint kezdettől fogva támogattam a törvényt, el kell azonban mondanom, hogy frakciónk
