Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VÍGH ILONA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
1000 A munkahelyteremtésre rövid reflexiót annyit hadd mondjak, hogy én is úgy gondolom, ahogy már itt is elha ngzott, hogy ez a 90 ezer munkahely, köztük az “Út a munkába”, nem oldja meg a munkahely problémáját. De hadd mondjam el, hogy azok a fejlesztések, mint például az autópályaépítés az M43asnál, az viszont igen, mert a makói ipari parkban már megjelent az első török befektető, tárgyalunk európaival (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és hál' istennek érdeklődnek a kínaiak is irántunk. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Vígh Ilona képviselő asszonynak, Fidesz. VÍGH ILONA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselőtársam úgy fogalmazott, örülhet hazánk, hogy az IMF és az európai bank megsegítette Magyarországot 25 milliárd dollá rral. Képviselőtársamat szeretném megkérdezni, hogy mennyit kell nekünk évente visszafizetni ebből, és meddig kell ezt nekünk fizetni. Úgy tudom, képviselő úr, hogy a költségvetést 1800 milliárd forinttal terheli meg, és azt hiszem, hogy még az unokáink is fogják fizetni ezt a hihetetlen hitelt. Képviselőtársam, az államadósság 56 százalékról 80 százalékra emelkedett, egyedülálló módon Európában. (Dr. Szabó Zoltán: Igen?!) Igen! (Dr. Szabó Zoltán: Olaszországban 112 százalék! - Bernáth Ildikó: Valamivel job ban állnak! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Horn Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. (Zaj - Az elnök ismét csenget.) (12.30) HORN GÁBOR (SZDSZ) : Én reggel óta itt vagyok, ez nem érdem, csak tény, és reggel egész tárgyszerű volt a vita, ami nyilván annak köszönhető, hogy olyan témákkal foglalkoztunk, amik talán nem ennyire vannak a napi politikában, és néhány kérdésben egyet is értettünk. De nem ezért kértem szót. Szerintem ro ssz vita az, hogy most Magyarország hányadik, mondjuk, az utólag belépett, tehát a tíz európai régióbeli ország között. Rosszul állunk, kérem szépen, ezen nem érdemes szerintem vitatkozni, ráadásul nem is ez a témája a jelenlegi vitának, hanem a költségvet és. Azt látom, hogy Magyarország rosszul áll, egyrészt azért, mert van egy súlyos gazdasági világválság, ami érint mindent, másrészt alapvető kérdésekben nem tudtunk előrelépni. Nem tudtunk előrelépni egészségügyben, nem tudtunk előrelépni önkormányzatügyb en, nem tudtunk előrelépni oktatási rendszer ügyében, és nem tudtunk előrelépni - nagyonnagyon nagy probléma - az önkormányzati rendszer egészének az ügyében. Itt tartunk. A felelősség az elmúlt nyolc évért a mienk, részben a mienk, ahogy azt Domokos képv iselőtársam mondta, mi többek között azért léptünk ki ebből a koalícióból, mert azt gondoltuk, hogy nem tudjuk már ezt így tovább csinálni; részben pedig - és önöknek is szembe kell nézniük ezzel - abban az értelemben az önöké, hogy ebben lettek volna olya n elemek - most csak az önkormányzatot mondom példának, mert többet nem nagyon tudok mondani , ahol lehetett volna akár közösen is lépni. De ez illúzió Magyarországon, azt hiszem, egy politikai naivitás azt gondolni, hogy ez működik. Itt tartunk. A vita i nnentől kezdve csak az, és az lehet szerintem az értelmes vita, hogy vane ennél a költségvetési pályánál jobb költségvetési pálya. Erre azt tudom mondani önnek, Domokos képviselőtársam, nagy tisztelettel, hogy én nem látok ilyet. Látok alapvető hibákat eb ben a költségvetésben, erről beszéltünk ma már, én magam is, ezeket szerintem közösen orvosolnunk kell, nem lehet olyan lépéseket tenni, amik bizonyos rendszereknek úgy ártanak, hogy utána nem lehet
