Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - HORN GÁBOR (SZDSZ):
963 beszélünk, de most a költségvetés kapcsán kevés szót ejtünk erről. Történt egy jelentős változás a társadalombiztosítás rendszerében 2009ben. Megszűntek az egészségügyi hozzájárulások, ami körülbelül 300 milliárdos lukat jelent az egészségbiztosítás és a nyugdíjkassza vonatkozásában, alapvetően természetes en az egészségbiztosításban. 300 milliárdot jelent ennek az 1900 valahány forintnak, mondjuk, 2000 forintnak, hogy egyszerűbb legyen a dolog, felszámolása. Meggyőződésem szerint ennek valódi munkaerőpiaci következménye nem volt. Nem lehet érzékelni azt, h ogy ezektől a lépésektől bármiféle fellendülés lett volna a munkaerőpiacon, vagy akár a munkahelyek csökkenése korlátozódott volna. Ezt persze nagyon nehéz mérni, de ilyen típusú folyamatokat semmilyen formában nem láttunk. Azt gondolom, tett a magyar korm ány a mögötte álló párt támogatásával egy rossz lépést az egészségügyi finanszírozás vonatkozásában, kilukasztotta az egyébként addig viszonylagos egyensúlyban levő költségvetését az egészségbiztosításnak, és ennek futunk utána most, lehetetlen helyzeteket teremtve, és lényegében majdnem minden reformértékű lépésben visszalépve. Tarthatatlan lesz az egészségügy finanszírozása 2010ben, ebben egészen bizonyos vagyok. Nem látom, mert senki nem mondta még el, hogy mi a forrása annak a hirtelen megállapodásnak, ami egy 25 milliárdos többletkiadás, ebből idén esedékes 4,5 milliárd, ha jól értem a pénzügyminiszter úr szavait, a jövő évre pedig a maradék 20 milliárd körüli összeg; nem látom egy kifeszített költségvetésben ennek a forrását, de nyilván valami majd le sz. De ennél a problémát én a magam részéről jóval nagyobbnak látom. És az igazi probléma itt is az, mint az MÁVnál, csak sokkalsokkal nagyobb mértékű, hogy az egészségügyi rendszerben sem történt valódi változás, mert amivel elindultunk, megijedve részb en az istenadta néptől a vizitdíj kapcsán, ez a 27 milliárd, ami most hiányzik egyébként a kórházfinanszírozásból, és megijedve saját magunktól ezeket a lépéseket nem csináltuk végig. Ez egy következő kormányra marad, kíváncsian várom, hogy mit fog kezden i ezzel az egész halmazzal. De ezt mindenképpen a 2010es költségvetés kockázati tényezőjének gondolom. A harmadik kockázat - erről esett idáig a legtöbb szó - az önkormányzatok finanszírozásában található. Én azok közé tartozom, ezé rt meg is szoktam kapni a magamét fideszes kollégáimtól bizottsági üléseken is, máshol is, akik azt gondolják, hogy a magyar önkormányzati rendszerben, lehet, hogy nem mindegyik településen, de vannak tartalékok. Nem hiszem el, hogy Budapesten, a nagyváros okban, tehát a legnagyobb méretű intézményi rendszereket működtető településeken nincs valódi tartalék az önkormányzatoknál. A kistelepülések azért jelentenek más dolgot, mert az ő problémáik megoldásához adott esetben akár csak néhány milliárd forint eleg endő, mert olyan pici szerepük van az ellátás egészében, hogy ennek - hogy mondjam - kezeléséhez nem kell fölborítani az egész rendszert. (9.40) Tehát látok tartalékot a magyar önkormányzati rendszerben. Láttam volna akkor is persze, ha hozzá tudtunk volna nyúlni az önkormányzati rendszer egészéhez, és nem kellene a magunk nyakában cipelni azt a tehetetlen, működésképtelen 3500nál több önkormányzatot tartalmazó rendszert, amiről - nem is kell nagyon messze menni - már kint a folyosón is egyetértünk, hogy m űködésképtelen rendszer, csak itt a Házban nem sikerült ebben semmiféle egyetértésre jutnunk. De mindegy, ezt is - azt gondolom - egyszer majd az élet megoldja, és akkor most nem beszélek példának okáért Budapest és az ő 23 kerülete történetéről, ami szint én egy világszám, egy igazi magyar abszurd, hogy hogy a fenébe gondolja valaki komolyan, hogy egy városban másik 23 város tud racionálisan, hatékonyan együttműködni teljesen különböző érdekekkel, politikai érdekekkel természetesen. De ezekről azért nem érd emes most hosszasan beszélnünk, mert ezeket nyilván az elkövetkező néhány hónapban nem tudjuk ai. Ezzel együtt is tehát - még egyszer mondom - vannak tartalékok a magyar önkormányzati rendszerben, de nem ott, ahol most ezeket a tartalékokat a kormány javas latára, a kormány által beterjesztett költségvetésben alapvetően megtaláltak. Én nem látok a magyar közoktatási
