Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - HORN GÁBOR (SZDSZ):
961 HORN GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért szomorúan meg kell jegyeznem Kolber képviselőtársamnak, hogy a költségvetés azért persze a számokról szól. Tehát lehet sok minden másról is beszélni, és fontos is, de a költségvetési vita természetesen alapvetően a számokról szól, erről is szeretnék beszélni. Úgy látom, úgy látjuk mi, liberálisok, hogy ez a költségvetés, a 2010es költségvetés kényszerpályán van. Arról, hogy ez a kényszerpálya hogyan alakult ki, erről nagyon sokat besz éltünk már itt a parlamentben. Ennek a felelőssége alapvetően egyébként - ahogy ezt helyesen el szokták mondani a jobboldalon - a jelenlegi kormányzópárt és annak jó ideig társa, az SZDSZ felelőssége. Ezzel a felelősséggel nekünk számolnunk kell. Nyilván a 2010es parlamenti választásokon ezzel el is fogunk tudni számolni, ki így, ki úgy, ki amúgy. De ezen már túl vagyunk, tehát ezt a vitát most a költségvetés kapcsán, azt gondolom, fölösleges lefolytatni, bár politikai hasznot lehet belőle szerezni, de iga zából maga a 2010es költségvetés nem erről szól. Meg vagyok arról győződve - inkább másképp mondom: bízom abban , hogy ha ezt a költségvetést a Fidesz állította volna össze, az nagyjából ugyanúgy nézne ki. Azért gondolom, hogy célszerű ebben bízni, mert bízom abban, hogy van olyan felelős gazdaságpolitikai erő a Fideszben, aki úgy gondolja, hogy egy ilyen helyzetben - még egyszer mondom: függetlenül attól, hogy miért alakult ki ilyen helyzet; mennyiben felelős ebben a világgazdasági válság, mennyiben fele lősek azok a folyamatosan elhalasztott, elmaradt strukturálisszerkezeti átalakítások, reformok, mennyiben vagyunk felelősek, amiért visszaléptünk egy csomó mindenben, mennyiben vagyunk felelősek azért, hogy jóléti, szociálisnak tűnő, de inkább jóléti módo n használtuk el a lehetőségeket 2002 és 2006 között , de itt és most, 2009 végén, azt gondolom, alapjaiban más költségvetést nem nagyon lehetne összeállítani. Ami érdeme lehet - persze mi az érdem? - ennek a költségvetésnek, szerintem ennek a realitásnak a belátása. Először fordul az elő az elmúlt, most már lassan húsz év történetében, a harmadik köztársaság történetében Magyarországon, hogy egy költségvetés a választási évre nem választási költségvetés. Eddig minden kormány elkövette azt a hibát, hogy meg próbálta megvásárolni a választóit. Jelzem, minden kormány eddig fölöslegesen tette ezt: így volt ez '94ben, fölöslegesen tette ezt az MDF; így volt ez '98ban, fölöslegesen tette az akkor koalíció; így volt ez 2002ben, nem vezetett sehova; így volt ez b izonyos értelemben 2006ban is, de azt gondolom, hogy az akkori győzelem oka nem ez a megvásárlási kísérlet, hanem a Fidesz akkori kampánya, de ezzel meg önöknek kell elszámolni, nem nekünk. (9.30) Úgy látom tehát, hogy nincs nagyon mozgástér, nem nagyon t udok elképzelni más összetételű, más végkicsengésű költségvetést, mint ami az asztalon van. Nem érdemes tehát - illetve lehet, csak nem látom értelmét - azon vitatkoznunk, hogy vannake jelentős források itt vagy ott, lehete egy egészen más struktúrájú kö ltségvetést összeállítani. Tehát azt gondolom, hogy ennek igazából nincs értelme, ez egy fölösleges vita lenne, ami azért persze folyik a parlamentben. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy ennek a költségvetésnek vannak olyan elemei, olyan kockázati tényezői , amelyekről kell itt beszélnünk. Kell azért beszélnünk, mert közös felelősségünk - és talán ezt tartom a legfontosabbnak a költségvetés kapcsán , hogy ebben a borzasztó nehéz időszakban - én a 2010et bizonyos értelemben nehezebb évnek látom jelenleg, mi nt a 2009et , ebben a nehéz időszakban ne kövessünk el olyan hibákat, olyan visszafordíthatatlan folyamatokat ne indítsunk el, amelyek aztán összeroppantják a rendszer meghatározó elemeit vagy komoly értékeit. Tehát ha tetszik, egyfajta értékmentés a köz ös feladatunk. Erről kellene szerintem vitatkozni. Egyébként amit a tegnapi nap meg ma is hallottam, van erre irányultság. Ide sorolom például az MSZP szerint most már - hogy mondjam - véletlenszerű hibaként megjelenő gyerekétkeztetésproblémát, ami nyilvá n nem egy véletlenszerű hiba, ne gondoljuk ennyire - hogy mondjam - felszínesnek a költségvetés összeállítóit, de láthatóan van egyetértés abban, hogy ezen változtatni kell, nem lehetséges egy ilyen nehéz időszakban az, hogy a legrosszabb sorsúakra még ezt
