Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
951 De nézzük most a legsúlyosabb területet, amelyet már a bevezető gondolataimban is érintettem, hogy az oktatás fejlődését, a szellemi fejlődést vajon mennyire szolgálja ez a költségvetés. Nos, a pénzügyminiszter azt mondta, hogy a tanulói létszám alakulása automatikusan alapja a költségvetésnek. Valóban, ha csak matematikának tekintjük a költségvetést, felfoghatjuk így is, de ha fejleszteni akarnánk, akkor bizony ebből az következne, hogy a tanulólétszám csökkenése e llenére is az oktatásban bent levő pénzek legalább ott maradjanak, ha nem, akkor emelkedjenek. De volt olyan gyanú is bennünk, hogy a pénzügyminiszter úr talán nem is eléggé ismeri, mert olyan kijelentéseket tett itt tegnap, amin csak ámultunk és bámultunk . Például megemlítette a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok támogatását, mint amit növeltek. Nos, nem, ez csökkent a tavalyihoz képest. Ugyanez a helyzet az osztályfőnökökkel, akiknek a pótlékára tervezett összeg 175 millió forinttal csö kkent. És ez történik olyan korban, amikor laikusok és szakemberek, az országban élő polgárok mind látják, hogy a gyerekek nevelése körül nagyon súlyos gondok, problémák vannak, erősíteni kellene tehát az iskolákban azt a területet, azt a személyt, aki a n evelésért felel, aki a nevelést sikerre vihetné, ez pedig az osztályfőnök lenne, ez sem történt meg. Ez a közoktatásunk egyik legnagyobb problémája egyébként, hogy mennyire ellehetetlenült a nevelés. De nézzük, hogy a kormány a saját prioritásainak mennyir e tudott kedvezni ebben a költségvetésben! Miután minden részletet nem lesz időm felsorolni, ezért előre is kijelentem, hogy semennyire, és csak néhány példával szeretném ezt alátámasztani. Két kulcsszava, két hívószava volt az oktatásirányításnak az elmúl t időszakban, az egyik a minőség, a másik pedig az esélyegyenlőség. Most nézzük, hogy a minőség emelését mennyire szolgálja a költségvetés: először is megszűnik a teljesítménymotivációs támogatás, vagy jelentős mértékben csökken. Ez alapvetően minőségellen es. 100 millió forinttal csökken a teljes egyetértéssel és mindenki támogatásával elfogadott nemzeti tehetségprogram támogatása. Megint csak a szellemi javak támogatására csökken, illetve szűnik meg a lehetőség. Itt kell említenem a pedagógusszakvizsga és továbbképzés támogatásának a megszüntetését. Ez az elmúlt 10 éves időszak egyik leginkább előremutató kormányzati cselekedete volt, a pedagógusok továbbképzése. És hogy azért van némi koncepció a költségvetés mögött - önmagamnak is ellentmondva , ezt az bizonyítja, hogy bizony már elkészült az a kormányrendelettervezet, amely a pedagógusok eddig államilag finanszírozott továbbképzéséről azt írja, hogy 75 százalékban majd a pedagógusönképzéssel teljesítheti ezt a továbbképzés. Hol szolgálja ez a fejlődé st, hol szolgálja ez a minőséget? Bizony sehol. Nem sorolom a minőség romlását előrevetítő további mutatókat, nézzük a másik súlyos területet, az esélyegyenlőség biztosítását. Mindenki tudja, bizonyítá sra sem szorul, hogy az emberek fejlesztését kicsi korban kell elkezdeni. Ezt szolgálná az az óvodaprogram, amelyet mi is támogattunk. Nos, ezek a most benyújtott törvények a kötelező óvodáztatás időszakát kitolják újabb egy évre, az óvodaépítési programot lassítják, ami bizony azt jelenti, hogy megint csak elmarad, kimarad egy korosztály a korai fejlesztés lehetőségéből. Sokan taglalták tegnap, csak megerősítem azt a teljesen bizonytalan és ellentmondásosan tárgyalt témát, hogy a gyermekélelmezés mennyire csökken. Hogy aztán mi lesz ebből... - mert olyan ellentmondó nyilatkozatok hangzottak itt el kormánypárti politikusok szájából, hogy senki nem látja világosan, hogy mi történik, katasztrofális a helyzet ezen a területen is. Az ösztönző támogatás a kistele püléseknek 100 millió forinttal csökken. Amikor Magyarország fejlődésének az alapja a kistelepülésekből, az ottani emberekből, a mezőgazdaságból élőkből indulhat ki, ezért az ottani iskolák támogatása létérdekünk volna. Az alapfokú művészeti oktatás, amely az ember fejlődése szempontjából elengedhetetlen, olyan radikális csökkenést szenved el, hogy bizony arra kell számítani, hogy nemhogy a hátrányos helyzetűek maradnak ki a művészeti oktatásból, most már ott tartunk, hogy a középréteg sem tudja kifizetni a zokat a díjakat, amibe a művészeti oktatás kerül.
