Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
830 és megszorítás után kerülhetünk majd oda, ahol ma a csehek, a szlovákok vagy a lengyelek vannak az államháztartásuk szerkezetében. Nem a Kánaánról beszélek, hanem egy olyan helyzetről, a hol az állam 100 forintból csak 384042 forintot oszt el, és végre egy kicsivel több szabad levegőt enged az egyéni kezdeményezéseknek és a vállalkozásoknak. Ha ennél is gyorsabb fejlődést akarunk, akkor azt hiszem, hogy nem kerülhetjük meg az Állami Szám vevőszék értékes észrevételét azzal kapcsolatban, hogy ha nem vizsgáljuk fölül a még mindig több mint 9 ezer állami közfeladat ellátásának szükségességét, ha nem szabadulunk meg a több mint 10 ezer költségvetési intézményünktől, amelyek állami vagy önkormá nyzati fenntartásban, de mindenféleképpen ugyanazt a bevételi forrást terhelik meg, és ha nem bírunk szembenézni azzal, hogy Magyarország nem tud eltartani 700800 ezer közötti közalkalmazottat, akkor bizony a növekedés, legalábbis olyan ütemben, amilyenbe n szeretnénk, nem tér majd vissza. Nekünk ugyanis nem egy hatalmas, hanem egy szolgáltató állam, nem egy nagy bürokrácia, hanem kevesebb, de jobban működő hivatal kell. Tisztelt Képviselőtársaim! Bárhol is ülünk a parlamentben, kérem, ne tegyünk úgy, minth a a költségvetés nem az elmúlt nyolcvan év legnagyobb válságának kellős közepén készült volna. A fideszes és KDNPs hozzászólásokban az volt a legfurcsább számomra, mintha kizárnák azt a körülményt, hogy a gazdaság ebben az évben és a következő évben körül belül 7 százalékkal zsugorodik. Mintha nem vennének tudomást arról, hogy egy zsugorodó gazdasági teljesítmény mellett kevesebb pénzt lehet elosztani. Nem többet 250300 milliárddal, hanem kevesebbet! Amikor a Fidesz és a KDNP képviselői úgy fogalmaznak, ho gy Bajnai elvesz innen, Oszkó elvesz onnan, akkor eltagadják azt a nagyon egyszerű összefüggést a választóiktól, hogy nem ez a két úr vesz bármit el bárhonnan, főleg nem azért, hogy - Hargitai képviselőtársam szavaira visszaidézve - saját magának szobrot á llítson ez a két politikus - tekintettel részben arra, hogy a vezérszónokok közül nem a kormány vezérszónoka volt az, akinek életében még szobrot állítottak , nos, tehát nem azért van, mert ők elvesznek bárkitől pénzt, hanem azért, mert a világgazdasági v álság százmilliárdokkal csökkentette az állam bevételét. Ha ehhez még hozzáadjuk azt a folyamatos adócsökkentési kényszert, amely Magyarország vállalkozásait és polgárait több levegőhöz juttatja, akkor be kellene hogy lássuk közösen a parlamentben, mind a 386 képviselő, hogy egy 6001500 milliárd forint közötti költségcsökkenést kell egyik évről a másikra beírnunk a költségvetés kiadási számaiba ahhoz, ha ezt a stabilitást fent akarjuk tartani. Ha az idén közel 7 százalékos és jövőre közel 1 százalékos csök kenés várható, akkor ez százmilliárdokkal rövidíti meg a büdzsé bevételi oldalát, akkor, amikor a magyar termékek iránt egyébként drasztikusan csökken a külső kereslet a hagyományos felvevőpiacaink gazdasági problémái miatt. Akkor, amikor a legfejlettebb á llamokban 25 millió állás szűnt meg vagy került veszélybe, és világszerte patinás bankok százai mentek csődbe. A költségvetés tervezését tehát ebben az esetben valóban nem a politikai gyávaság vagy a szakmai koncepciótlanság határozta meg, hanem azok a kén yszerek, amelyeket döntő mértékben a világgazdasági válság, másrészt természetesen Magyarország saját, az idézett összefüggésekre visszavezethető válsága jelentett Magyarországon. A Bajnaikormány költségvetésének ezen korlátok mellett komoly érdemei is va nnak. Az állami kiadások csökkentésével igyekezett forrást találni nemcsak a csökkenő bevételek melletti egyensúly megtartásához, hanem egy olyan adóátrendezéshez is, amely segítheti a vállalkozások talpon maradását és munkahelyek megőrzését. Ez az adórefo rm pedig valóban a legnagyobb volt az elmúlt tíz évben, jövőre az állam 142 milliárd forinttal kevesebb személyi jövedelemadót és 364 milliárd forinttal kevesebb társadalombiztosítási járulékot szed majd be. Ennyivel csökkennek tehát az élőmunkát, a vállal kozásokat terhelő elvonások. Ezt a bevételkiesést a kormány a vagyoni és fogyasztási adók növelésével kompenzálja. Ez olyan irányú elmozdulás, tisztelt képviselők, amiről az elmúlt tíztizenöt évben folyamatosan álmodtunk, amikor ránéztünk azokra a grafiko nokra, hogy Magyarország hogy marad el versenyképességben, személyi jövedelemadóban, vállalkozásokat
