Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz):
3209 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Divatos manapság a romakérdést mint a közeljövő legneuralgikusabb társadalompolitikai problémáját bemutatni, d e középtávon, illetőleg hosszú távon egészen biztosan a nyugdíjasprobléma legalább ilyen fontos lesz a számunkra, illetőleg a nyugdíjrendszer finanszírozásának a problémája. Ahhoz, hogy az előttünk álló probléma súlyát érzékeltessem, engedjék meg, hogy a t isztelt Ház által nem rég tárgyalt idősügyi nemzeti stratégiából idézzek: Magyarországon 2008 végén közel 2 millió 800 ezer fő részesült nyugellátásban, akik közül mindössze 1 millió 400 ezer volt a saját jogú korbetöltött öregségi nyugdíjjal rendelkező. A z idősek száma az elmúlt negyven év alatt majdnem megduplázódott az Európai Unióban. Az idősek, illetőleg a 60 év felettiek aránya 2010re eléri a 27 százalékot az Unióban. Az előrejelzések szerint Magyarországon a 65 éven felüliek száma a prognosztizálhat ó 8 milliós lakosságból 2,1 millió, tehát 26 százalék lesz 2050ben. Az idősügyi nemzeti stratégia nem beszél a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságáról, pedig ha a fenti előrejelzések bejönnek, és fennmarad a jelenlegi 5055 százalék közötti foglalkoztatási ráta, akkor számításaim szerint mintegy 22,5 millió keresőnek kell gondoskodnia a 8 milliós lakosságról. Arról, hogy ez miként történik majd, mi lesz a nyugdíjak jövőbeni forrása, a stratégia nem beszél, ami nagyon nagy hiányosság. A nyugdíjrendszer fina nszírozásának a kihívásaira a jogalkotó az öngondoskodás bevezetésével válaszolt. Megjelent 1998ban a magánnyugdíjpénztárak formájában az úgynevezett második pillér, majd a nyugdíjelőtakarékossági számlák formájában a harmadik pillér. Könnyen belátható, hogy ha és amennyiben a prognosztizált demográfiai folyamat lezajlik a jelenlegi foglalkoztatási szint mellett, akkor a nyugdíjrendszer - öngondoskodás ide vagy oda - finanszírozhatatlan lesz. Attól tartok, a foglalkoztatási aktivitás növekedése nem sokat változtat majd a helyzeten. Amennyiben ugyanis az idősek és az aktív korosztályok aránya az előbbiek javára változik, az mindenképpen megnöveli majd az idősek által igénybe veendő szolgáltatások árát, értelemszerűen elinflálva az idősek korábbi megtakarítá sait, így nyugdíját is. Hadd jegyezzem meg, hogy álláspontom szerint a fenntartható idősügyi politika alapja a gyermekvállalást ösztönző, a családon belüli generációk közötti szolidaritásra épülő családpolitika. Tisztelt Ház! Az öngondoskodást megtestesítő magánnyugdíjpénztárak működése azonban távolról sem volt problémamentes. Teljesítményük és így hozamaik sem tudtak elszakadni a magyar valóságtól, a tagokat, a befektetőket évről évre kellemetlen meglepetések érték. Távolról sem igazolódott be, hogy a mag ánnyugdíjpénztári nyugdíjak magasabbak lennének az államinál. A reálhozam '98 és 2004 között csak 2,1 százalék volt. A 2006. évben 6,5 százalékos átlagos hozamot realizáltak a piacok, mindez ma irigylésre méltó, de ha azt vesszük, hogy abban az évben az i nfláció pontosan ugyanannyi volt, akkor a végösszeg zéró lesz. Később kiderült, hogy 2006 még egy jó év volt 2007hez képest, amikor is két magánnyugdíjpénztár tudta meghaladni a pénzromlás 7,4 százalékos értékét. Tavaly a kötelező magánnyugdíjpénztáraknak és az önkéntes magánnyugdíjpénztáraknak befizetett összeg teljes egészében elúszott a pénzügyi válság és a hibás nyugdíjpolitika miatt. A kormány ugyanis hibás döntéssel éppen a gazdasági válság idejére időzítette az úgynevezett választható portfólióra át térést. Az amúgy is mély válságot súlyosbította, hogy a pénztárak sorban eladták a biztonságos állampapírokat, és helyettük a bedőlő tőzsdén részvényeket jegyeztek, az amúgy is ingatag kötvénypiacot is megroggyantotta ez az intézkedés. Elmondhatjuk, hogy h ibás politikai döntés volt a válság kapujában kinyitni a portfólióválasztás lehetőségét. Soha nem látott mélyrepülést produkáltak 2009ben a magánnyugdíjpénztárak. Azok az ügyfelek, akiknek a pénze növekedési portfólióban volt, különösen nagyot buktak. Nag yok voltak a különbségek azok között a pénztárak között, aszerint, hogy 2008ban már bevezették a portfólióválasztás lehetőségét, illetve 2009. január után vezették ezt be.
