Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 18 (245. szám) - A kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról szóló országgyűlési határozati javaslat; a kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2008. december - 2009. október) szóló jelentés, valamint a kábítószerügyi eseti... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PETTKÓ ANDRÁS (független): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3032 szerint körülbelül 1,11,2 millió tanulóból min dössze 120130 ezer fő, az összlétszám 810 százaléka vett részt hasonló programokon. Tehát tizedére esett vissza az elmúlt tíz év alatt ez a fajta primer prevenció, amit ugye, neveljük a gyermeket alapon a legfontosabbnak tartanánk. Pedig egy már működő i skolai drogprevenciós program nem kerül többe évente körülbelül 2 ezer forintnál gyermekenként, miközben egy drogbeteg évi kezelési költsége 2 millió, szövődmények esetén akár 34 millió forint is lehet. De ennek ellenére alig működik az intézményekben a p reventív munka, miközben bizonyított: ma már az általános iskola felső tagozatába járók a leginkább veszélyeztetettek a drogprobléma ügyében. Nos, íme ilyen a primer prevenció, íme a megelőzés szocialista módra. Vagy szerintem talán már akkor is volt válsá g, csak nem vettük észre? Lehet. No, véleményünk szerint a magyar drogstratégia ne haladjon radikális, neoliberális úton, mert ez túl sokba fog nekünk kerülni. Ez a megoldás túl sok fiatal életébe került már eddig is a világon, és családok százezreit tette tönkre szerteszét. Ha ezen az úton megyünk tovább, biztosan nem valósul meg soha a javaslat támogatható és minden hangjában, szavában igaz jelmondata: biztonságosabb társadalom, megtartó közösség. Pedig ezzel, ugye, mindannyian egyetértenénk. (Dr. Rétvári Bence és Pettkó András tapsol.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Mielőtt áttérünk az írásban előre jelentkezett felszólalásokra, két percben megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak. PET TKÓ ANDRÁS (független) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági és a vezérszónoki körben többször felmerült az a probléma, hogy vajon az Országgyűlés miért tárgyalja egyben ezt a két jelentést. T isztelt Képviselőtársaim! Azért tárgyaljuk egyben, mert a házbizottságban a kormány ezt kérte, és a házbizottság ezt támogatta. Egyébként én magam nem értek egyet a két jelentés együttes tárgyalásával, főképpen azért sem értek egyet, mert bizottsági tagkén t magam is a bizottságnak azt az éves munkáját, amiben magam is részt vettem szinte valamennyi bizottsági ülésen, megszavaztam, mert bár a bizottsági jelentés tartalmáról majd a normál felszólalásomban szeretnék szólni, hogy mivel értettem egyet és mivel n em, de mindenesetre azt gondolom, külön kellett volna ezt tárgyalni. (17.00) A másik dolog, ami felmerült bennem: Winkfein Csaba képviselő úr mondta, a Fidesz képviselője is mondta az oktatást. Igen, sajnos, képviselőtársaim, igaz ez a szám, hogy ma Magyar országon a diákok 810, vagy legyünk nagyvonalúak, felfelé kerekítve 12 százaléka részesül évente prevenciós előadásban, prevenciós oktatásban, prevenciós képzésben. De ha megkérdeznénk, hogy például a tanárok hány százaléka részesül, akkor ott sokkal, de sokkal rosszabb számokat kapnánk. Winkfein Csaba bizottsági elnök úr, képviselő úr még egy dolgot említett, hogy nincsenek benne a belövőszobák a kormány által beadott anyagban. Tisztelt képviselő úr, régen, a szocializmus idején is megtanultunk a sorok kö zött olvasni, és azért mindannyian tudjuk, hogy most folyik egy olyan tanulmánynak az elkészítése, amelyik a VIII. kerületben végez felmérést, hogy vajon ott megvalósítható lennee egy belövőszoba, és a környéken a lakosság mit szól hozzá, a VIII. kerületi önkormányzat tagjai, a különböző politikusok és mások mit szólnak ehhez a kérdéshez. Azt is tudjuk, hogy van egy olyan titkos anyag, ami a börtönökben mérte fel azt, hogy ha tűt és egészségügyi gumit helyeznének ki, az mennyi pénzbe kerülne az államnak mi nden évben. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Lezsák Sándor) :
