Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2676 hangsúlyozni, hogy a magyar szakemberek általában a világon mindenütt elismertek a saját szakterületükön belül, és szomorú vagyok azért, hogy Magyarországon a különböző gyártási, képzési, javítási bázisok olyan mértékben leépültek, mint amilyen mértékben tulajdonképpen ezen a piacon Magyarország vesztett. Szomorú vagyok azért is, mert a magyar légi közlekedés vagy a Malév a jelen viszonyok között ebbe a helyzetbe került, holott Magyarországon fekvése, elhel yezkedése miatt sokkal többre lehetne képessé tenni a légi közlekedést, egy központi, európai regionális, központi szerepkörre is jogosult lenne, ha úgy tudta volna a kormány rendezni akár a privatizációt vagy annak a törvénykezését, hogy adott esetben ne sérüljön a magyar Malév társaságnak a jelenlegi viszonyok között ismert problémás területe. Szeretném kihangsúlyozni, hogy egyben nemzetbiztonsági kérdés is a légi közlekedés. Talán itt térnék ki arra, amit Márton képviselőtársam is elmondott, és szeretném úgy is kihangsúlyozni, hogy az én nagyobbik fiam kapitányként aránylag nagy géppel repül, és számos olyan dologban egyetértek Márton képviselő úrral, amit elmondott, tehát a magyar pilóták a világon mindenütt el vannak ismerve, egyrészt a szakmai tudásukk al, másrészt a hozzáállásukkal, a gépszeretetükkel és a biztonságérzetükkel is. Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy nem biztos, hogy egy földi gyorshajtás miatt négyöt évig kellene szenvednie egy repülőgépvezetőnek, egy kapitánynak, holott nagyon jól tudj uk, egy kapitánynak vagy egy repülőgépvezetőnek milyen hihetetlen mértékű előírásoknak kell megfelelnie, milyen orvosi és minősítési rendszeren kell keresztülmennie. Ez egy teljesen más dimenzió, egy teljesen más kategória. Nagyon őszintén mondom: a fiama t jobban féltem lent a földön, amikor autót vezet, mint amikor a repülőgéppel felszáll. A másik oldalon meg kellene nézni azt is, hogy a leterheltség szempontjából, a légi folyosók és azok biztonsága kérdésében, akár környezetvédelmi kérdésben, amint azt e gy képviselőtársam az előbb említette, jelen pillanatban hihetetlen mértékű és számú repülőtérindítási igény van Magyarországon is és más területen is, de lehet látni, hogy sorra fuccsolnak be, mert a mai viszonyok, a szigorú előírások - igenis kellenek a szigorú előírások , adott esetben a működési költség fedezete nem tudja biztosítani egyegy repülőtér életképességét és biztonságát. Szeretném kihangsúlyozni: az elmúlt időszakban és főleg az Európai Unió részéről valóban volt számos botrány a légitársas ágokkal, a biztonság szempontjából is, a légi utasok szempontjából is számos olyan probléma volt, amit az Európai Unió a különböző minősítési rendszereken keresztül mindenképpen megpróbál szigorítani. Ebből adódóan tehát én is azt szeretném javasolni és ké rni, a légiközlekedési törvénynek tényleg egy átfogó, a nemzetközi szabályoknak, az európai uniós előírásoknak megfelelően nagyon sok dolgot vettünk át az európai uniós előírásokból, így a poggyász kérdése, a gépek késése területén, a gép nem indulása terü letén milyen jogai és kötelezettségei vannak adott esetben a légitársaságnak, és milyen kötelezettségei vannak a légitársaságoknak az állampolgárokkal szemben a poggyászeltűnés, a gépkimaradás vagy a késések esetében; azt hiszem, itt is érdemes lenne sokka l jobban átnézni, átvizsgálni a jelenlegi passzusainkat. Szeretném én is megerősíteni azt, amit Márton képviselőtársam mondott: valamicskét ezen a törvényen módosító indítványokkal lehet javítani, de önmagában, ha valóban az Európai Uniónak ilyen erős töre kvése van arra, hogy a közúti közlekedés 40 százalékát átterelje a vasúti, légi és vízi közlekedésre, akkor egy ilyen törvényt sokkal komolyabban, sokkal átfogóbban kellene megvizsgálni. Szeretném még itt is kihangsúlyozni: én is helyesnek tartom azt, hogy a légikísérőket a pilótákkal azonos rangra próbálja emelni. Ez egy nagyon helyes megfogalmazás, mert sok esetben látjuk, hogy a légikísérők képzésének, szakmai elismertségének milyen mértékű lecsökkenése zajlott az elmúlt időszakban a megbecsülésük terüle tén is. (13.00)
