Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (független): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár:
2665 szolgá ltatás minőségének megkövetelését, a pénzügyi garanciákat szigorítsuk meg, egyértelművé tegyük, úgy tűnik, mintha az önök számára ez nem szükséges, felesleges szabályozás lenne. (12.00) Én pedig úgy gondolom, hogy ebben az esetben lehet, hogy nem tudtunk a z önök kérésének eleget tenni, de mégis eleget teszünk annak a sok szolgáltatónak és őszintén remélem, hogy annak a tízmillió biztosítottnak, hogy ha egy tulajdonos fenntartó úgy határoz, hogy egy egészségügyi közfeladatot közreműködővel láttat el, akkor a feladatot ne lehessen szétszedni, hogy a feladat egyben látható legyen, hogy a szerződések létrehozásának, megszüntetésének, fenntartásának feltételeit törvényi keretek közé helyezzük, hogy pénzügyi biztosítékot követeljünk meg. Ebben az esetben most nem értek egyet Csáky képviselőtársammal sem, akinek mindig szeretnék válaszolni, de mindig máshol van a teremben, ezért bocsánatot kérek, hogy akkor keresem én magam is őt. Azt gondolom, hogy a pénzügyi biztosítékok megléte mindenki számára, minden beteg szám ára nagyon fontos, függetlenül attól, hogy a kiszervezett egészségügyi közszolgáltatást egészségügyi dolgozókból alakult szervezet nyújtjae vagy egy ettől független szervezet. Nem lehetünk ebben az esetben tekintettel arra véleményem szerint. Ebben között ünk megmaradt a vita, ha úgy tetszik. Nagyon szeretném megköszönni Nyul képviselőtársamnak, aki ennek a törvényjavaslatnak a vitájában világossá tette, hogy a közfeladat kiszervezésekor az ellátó felelősségét, kötelezettségét, a szerződési kötelmeit ebben a törvényben rendeztük el. Ahogy, azt gondolom, garanciális szabály az is, hogy a méltányossági ellátásokat szigorítsuk és egyértelműbbé tegyük, legyen az pénzbeni vagy természetbeni ellátás. Engedjék meg, hogy példálózó jelleggel mondjak egyegy ilyen pél dát. Tisztelt Képviselőtársam, elsősorban Nagy Kálmán Képviselő Úr! A méltányossági gyermekápolási táppénz a mai szabály adta keretek között a gyermek életkorához kapcsolódik, és meghatározott napokban maximálja a gyermekápolási táppénz időpontját. Ez a gy ermek 13 éves kora között 84, 36 éves kora között 42, 612 éves kora között 14 nap, és ott vége van. Vagyis az következik ebből, hogy ha ez a gyermekápolási táppénz kimerült, akkor az édesanyát nem mindig méltányos választás elé állítjuk. Az egyik, hogy elmenjen a háziorvosához és kvázi kikönyörögje, hogy őt magát vegye táppénzre. A másik, hogy a munkáltatójához folyamodik, aki vagy kiadja neki a rendes évi szabadságát, vagy nem adja ki. A harmadik, hogy fölmondják a munkáját, vagy ő maga kényszerül arra. Ezért én azt reméltem őszintén szólva, hogy képviselő úr és a képviselőtársaim látják, hogy ez a lehetőség az édesanyák érdekét szolgálja és a gyerekek érdekét szolgálja, hiszen itt vita volt azzal, hogy ez pénzkiáramlással járhate, hiszen ez egy pénzben i ellátás, aminek nincs felső költségvetési korlátja. Mi pedig azt mondjuk, hogy a gyermekek érdeke ebben fontosabb. Ahogy az is, hogy befogadunke még az 50. beteg után, a még jelentkező 51. betegre hivatkozva a társadalombiztosítási támogatások körén egy picit kívül eső, úgynevezett méltányossági gyógyszerellátást. Szeretném elmondani, hogy ebben az ügyben az adott év 50., 51., 52., 53. betege is természetesen megkapja a méltányossági gyógyszerét vagy gyógyászati segédeszközét, ám valóban arra szeretnénk ösztönözni a gyógyszerek és gyógyászati eszközök gyártóit és forgalmazóit, hogy ha ezek a gyógyszer- vagy gyógyászatisegédeszközellátások jók, elegendő evidencia gyűlt össze, hogy méltóak legyenek a társadalombiztosításba való befogadásukra és a bármilyen szintű támogatásukra, akkor megteremtsük az érdekeltséget a gyártók és forgalmazók körében arra, hogy ők jelentkezzenek be a társadalombiztosítás támogatásai közé, mert ott a bekerülésnek, támogatásnak és a kikerülésnek is szoros és szigorú, transzparens szabályai vannak. Végül, de nem legutolsó sorban: kire bízzuk és hogyan valósítsuk meg, hogy az egészségügyi dolgozók, akik egy egész életen át kötelezően tanulnak, képezik és továbbképzik magukat, a legjobb tudásukkal álljanak a betegek rendelkezésére? Ah ogy Schvarcz képviselőtársam mondta, az egészségügyi felsőoktatásban a gyógyszerészekre, az orvosokra és a fogorvosokra nézve nem irányadó a bolognai folyamat követelményeinek való megfelelés, de az egészségügyben ma már nagyon sok felsőfokú képesítésű kol légánk dolgozik, akikre nézve azonban ez a folyamat már
