Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2606 körzetben, és az így nyert összesítés alapján kialakuló pártok közötti erőviszonyokat leginkább arányosan követő rendszerben osztanák ki az országos listáról a száz mandátumot. Ez hasonlít némileg a német választási rendszerhez, azzal a különbséggel, hogy míg az a rendszer egy felülről nyitott rendszer, tehát ott a pártlistára adott szavazatok arányait biztosítandó osztják ki a mandátumokat oly mérték ig egy listáról, amíg az el nem éri a tényleges arányokat, itt - hiszen célunk az, hogy kétszáz főnél ne legyen több országgyűlési képviselő - azért, hogy korlátozzuk a képviselők létszámát, ez a rendszer azt jelenti, hogy az arányosság felmozog addig a mé rtékig, amíg ezt a száz fő a kompenzációs listáról megengedi. Az MSZP parlamenti frakciója korábbi megnyilvánulásai alapján ízlésében inkább az egységes országos listát preferálta, a kétszáz fős parlament megvalósítása eszközének ezt tekintette. A Fidesz k épviselői inkább azt nyilvánították ki, hogy szükségesnek tartják az egyéni választókörzeteknek is a megőrzését és a választási rendszerben történő szerepeltetését. Javaslatunk azt mondja, hogy a kétszáz fős parlament céljának az elérése és az aránytalansá g növelésének az elkerülése lehetővé teszi bármelyik rendszer, bármelyik verzió alkalmazását. Számomra személy szerint egyébként bármelyik elfogadható a három közül. Egyik verzió sem érinti egyébként a jelenleg érvényben levő 5 százalékos küszöböt, és egyi k verzióban sem foglalkozunk egyéb olyan kérdésekkel, amelyeket föl lehetne vetni, hiszen napirenden vannak, mint a jelöltállítás mechanizmusának az átalakítása, a kopogtatócédulák rendszerének a felváltása esetleg mással, de ez egy bonyolult, más techniká t is igényelne. Ezt a javaslatot még márciusban adtuk be a parlamenthez képviselőtársaimmal, és ahogy közeledik a választás időpontja, természetesen felmerül az is, hogy vajon lehetségese egy ilyen változásnak a meghozatala ennyire röviddel a választások előtt. Most inkább arra hajlok magam is, hogy a 2010es választásokra szóló érvénnyel nem. Bár a parlamenti pártok évek óta tesznek hitet a kétszáz fős parlament mellett, azért ez az adósság velünk él, és ez az adósság most már oly mértékű, hogy nem teszi lehetővé talán az ilyen gyors váltást. Viszont azt kell mondanom, hogy egy rendkívüli lehetőséget is nyújtana ez a vita az országgyűlési pártok számára, hiszen azt mindenképpen lehetővé tenné, hogy úgy változtassunk választójogi törvényt, hogy az már nem a zokra a képviselőkre vonatkozik, akik éppen ezt a módosítást meghozzák; tehát hogy ilyen értelemben nem érintettek saját maguk a választói rendszer megváltoztatásában, hogy közvetlenül az előttük álló választásokat változtatnák meg. Habár én, mondjuk, szem ély szerint ebben sem vagyok már érdekelt, tehát a 2010esben. Ezzel együtt lehetővé válna az, hogy most elfogadjunk egy olyan szabályozást, amely igényelné minimum a két nagy pártnak a konszenzusát egy olyan helyzetben, amikor erre a konszenzusra még szük ség van, hiszen nem tudhatjuk, hogy a 2010es választás nem hoze egy olyan helyzetet, ahol egyoldalúan, szimplán a kormányerők képesek akár a választójogi törvényt vagy akár magát az alkotmányt is megváltoztatni. Azért tartanám egyébként helyesnek, hogy e rről vita folyjon, és ezt a döntést meghozhassuk most, hiszen ha visszaemlékezünk az elmúlt húsz évre, volt már olyan időszaka a parlamentnek, amikor a kormányzó erőknek több mint kétharmaduk volt, ’94 és ’98 között, és mégis egy önkorlátozással éltek, hog y minimum 80 százalékos támogatottság kellett ahhoz egy önkéntes önkorlátozás által, hogy alkotmányt módosítsunk. És a két kormányzópárt akkor kétharmados törvényeket, alkotmányt nem változtatott ennél kisebb támogatottság esetén. Azt hiszem, ha komolyan v esszük mindazt, amit korábban mondtunk a választók felé, amit most képviselünk a már megmegnyíló választási kampányban, amely a 2010es év választásait bevezeti, felvezeti, ha úgy gondoljuk, hogy egy parlamentnek szüksége lenne arra, hogy valamilyen konsz enzussal próbáljon egy ilyen fontos és lényeges, a demokratikus játékszabályokat alapvetően meghatározó kérdést érinteni, akkor itt a lehetőség arra, hogy ezt megtegyük, többékevésbé a nélkül
