Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 28 (237. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. szeptember 21-ei ülésén elfogadott, a polgári törvénykönyvről szóló törvény vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
2073 emlegettem, engedjék meg, hogy egy másik nagy hírű, nagy tekintélyű professzorunkra is utaljak, Brósz Róbert professzor úrra, a római jog professz orára, aki, amikor a különböző vélelmekről beszélt, akkor a megdönthető vélelem tipikus példájaként pont az apasági vélelmet sorolta fel - ennyit ehhez a kérdéshez. Eörsi Mátyás képviselő úr hozzászólásából egy dolgot feltétlenül szeretnék helyre tenni. Am ikor én az expozéban elmondtam, öröm számunkra, hogy a köztársasági elnök úr nem talált alkotmányellenes rendelkezéseket az elfogadott törvényben, akkor szó sem volt arról, hogy itt a köztársasági elnök úrral szembeni bizalmatlanságot fejezzem ki. Egyszerű en arról volt szó, hogy nagyon sokan azt mondták a parlamenti vita során is és máshol is, hogy itt vannak alkotmánysértő rendelkezések, alkotmánysértő rendelkezéseket fogadtunk el. Ezért volt számunkra öröm, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy megnyugtató, ho gy a köztársasági elnök úr - aki, nyilván nekem is az a véleményem, hogy kiváló jogászprofesszor is - nem talált ilyen rendelkezéseket. Sok szó elhangzott korábban is, ma megint a kodifikációról, az előzményekről. Azért szeretném elmondani, hogy szerintem sokan félreértik, kinek mi a feladata egy kodifikáció során. Azt hiszem, Salamon képviselő úr nagyon rossz példákat hozott, amikor a rákkutatást és a metróépítést hozta fel példának. A rákkutatás nem egy minisztérium feladata, a metró építése nem egy minis ztérium feladata, a kodifikáció viszont elsősorban a kormány, a végrehajtó hatalom feladata, ő felelős azért, hogy előkészítse a jogszabályokat, van, amit ő maga is hoz meg, a törvényjavaslatokat pedig az ő felelősségével kell beterjeszteni az Országgyűlés nek. Szeretném elmondani, hogy amikor 19971998ban az igazságügyi reform törvényjavaslatait készítettük elő, akkor például az ügyvédi törvény kodifikációs munkáit az a bizottság végezte a minisztériumban, amelynek én lehettem a vezetője mint politikai áll amtitkár. Kiváló emberek vettek részt ebben a munkában, Martonyi professzor úr, aki azután az Orbánkormány minisztere, kiváló ügyvédek, az ügyvédség vezetői, de akkor is világossá tettük, minden észrevételt meghallgatunk, amit lehet, figyelembe veszünk, d e a minisztérium felelőssége az, hogy a vitatott kérdésekben a döntést meghozza. Sok szó esett arról is, milyen eljárásban folyt a polgári törvénykönyv vitája. Vitányi képviselő úr, Salamon képviselő úr, Eörsi képviselő úr is beszélt errő l, az eddigiekről is és az elvárásokról is. Azt hiszem, példátlan az az idő, ami alatt elvégeztük - már a parlamenti szakaszban is - ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, mindig nagyon hosszú időt hagyva arra, hogy megvitassuk, hogy az egyes frakciók, az e gyes képviselők meggondolhassák, azután majd milyen módon fognak szavazni, hiszen tavaly befejeződött a parlamenti vita, és csak a tavaszi ülésszak végén került sor a szavazásra. Ahogyan elmondtam a mai hozzászólásomban, elkészültek az úgynevezett hipoteti kus változatok, amiben látni lehetett, egészében hogyan nézne ki az a törvény, ha a kormány által támogatott módosítókkal fogadják el. Miután megvolt a módosítókról a szavazás, egy újabb, viszonylag hosszú idő állt mindenki rendelkezésére, hogy átgondolja. Ebben az időszakban felkértük a korábbi szakértői bizottság tagjait, hogy segítsék a munkánkat, nézzék át még egyszer, tegyenek javaslatot. Volt, aki ezt meg is tette, többek között a zárószavazást előkészítő módosító indítványok egy része is így készült el. Eörsi képviselő úr jogosan beszél arról, hogy kialakult a Házszabály 1994ben történt elfogadása óta egy rossz gyakorlat, hogy bizonyos dolgokat viszonylag lazán értelmez az Országgyűlés. Ezzel egyetértek, ezt én sem tartom jónak, és ez egy hosszú foly amat. 19941998 között egészen biztos, hogy az esetek túlnyomó többségében sokkal inkább ragaszkodtunk a Házszabály tételes rendelkezéseihez, mint később, és egyébként az Alkotmánybíróság sem azt mondja, hogy mindenféle szabálytalanság eltűrhető. Volt olya n törvény, amire az Alkotmánybíróság formai okokból, az elfogadás körülményei miatt mondta azt, hogy ez alkotmánysértő. Az egészségügyi törvény volt ilyen, még a Medgyessykormány idején, amikor törvénytelenül volt összehíva az Országgyűlésnek az az ülése, amelyen elfogadtuk a törvényt. Tehát itt egyetértek Szép Béla képviselő úrral, hogy abszolút nem mindegy, a bíróságnál sem, hogy egy eljárási szabály milyen súlyú.
