Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 28 (237. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. szeptember 21-ei ülésén elfogadott, a polgári törvénykönyvről szóló törvény vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZÉP BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2068 május 1jére tervezik a Ptk. hatálybalépését, hogy hazament, és közölte a feleségével: május 1jéig hűséges, utána pedig együttműködő leszek, drágám. Ez az egyik dolog. A másik: attól még, hogy egy jogszabályi előírást megsértenek , esetleg sokszor, gyakran és sokan, nem a jogszabályi előírás eltörlésére kell következtetni. Itt van például a lopás tilalma. Nagyon sokan lopnak, sok lopásra nem is derül fény, mégis azt gondolom, helytelen lenne ezzel a logikával azt mondani, hogy tegy ük szabaddá a mások dolgának elvételét. Ami az egyházat illeti, abban egészen biztos vagyok, gondolom, képviselő asszony sem akarta azt mondani, hogy az egyházak megváltoztatták volna a házasság és a hűség egymáshoz való viszonyára vonatkozó véleményüket, és netán föladták volna ezt az elvárást mint követelményt. Végül egy teljesen jogi körülményt is hadd említsek: az apaság vélelme és a házassági hűség törvénybe iktatott követelménye között vannak összefüggések. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két perc re megadom a szót Szép Béla képviselő úrnak, MSZP. DR. SZÉP BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! (Dr. Salamon László és Dr. Avarkeszi Dezső beszélget.) Bocsánat, nem akarom itt a magándiskurzust megzavarni hozzászólásommal (Az elnök megkocogtat ja a csengőt.) , de ezzel a módosítóval, a 424essel kapcsolatban - lassan negyedszázada házasságban élő és a törvény jelenleg hatályos szabályát lehet, hogy buta és naiv módon, de tökéletesen megtartó férjként - el kell hogy mondjam, hogy én jó szívvel mar adnék az elfogadott szövegnél. Ugyanis meggyőződésem, hogy az együttműködés kötelezettségében benne lehet az, amit Salamon képviselőtársam számon kér. Ugyanis, ha a tisztelt házas felek úgy állapodnak meg, hogy ők hűséggel tartoznak egymásnak, akkor az egy üttműködés körében ezt elvárhatják egymástól. Viszont tudjuk, hogy nagyon sok házasság nem így működik, tudomásul veszik, hogy egyfajta nyitottság létezik. Én ugyan ezt nem tudom a magam részéről elfogadni, de létezik, ennek következtében az együttműködés körében, úgy gondolom, hogy nem kizárt a hűség kérdésköre. Tehát anélkül, hogy egy ilyen formális többletkötelezettséget nevesítenénk, anélkül is elvárható egymástól, amennyiben a felek így gondolják. Látva, hogy négy képviselőtársunk írta alá ezt a módosí tó javaslatot, nyilvánvalóan ők is abba a jámbor - nem tudom, hogy többségben vagy kisebbségben lévő - csoportba tartoznak, amelyikbe én az előbb bejelentkeztem, akik, függetlenül attól, hogy van írva vagy nincs írva, ezt komolyan veszik. De azért fölmerül t bennem a kérdés, hogy négyükön kívül abban a két frakcióban hányan tolták volna félre a papírt, hogy ja, bocs, ezt azért nem. Felelősséggel gondolkodjunk a XXI. században! Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Oro sz Sándor képviselő úrnak, MSZP. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én is vallomással kezdem, 31 éve vagyok házas ember, de nem is ez az érdekes, azt gondolom, mert itt nem erről szól a vita, hanem arról, hogy vajon erkölcsi normát és mely erkölcsi normát lehet és indokolt beépíteni egy polgári törvénykönyvbe. Azt gondolom, hogy ha így nézzük, akkor Frankné képviselő asszony elmondott minden érdemlegeset, ami e tárgyban fontos lehet. Salamon képviselőtársam érvelése alapján én időutazónak é reztem magam, valamikor a IXX. század táján éreztem vagy érezhettem magam azzal az érveléssel, amivel szembesültem. (11.50) Azt javaslom, gondolják és fontolják meg, hogy a jogtudomány fejlődése menetében ezt a kérdést hányszor vetették fel, és milyen meg oldások születtek. Azt gondolom, hogy ebben a szellemben vitatkozva erről a javaslatról teszünk eleget annak a kötelezettségünknek is, amire egyébként köztársasági elnök úr visszaküldő iratában felhívta a figyelmünket.
