Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 28 (237. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. szeptember 21-ei ülésén elfogadott, a polgári törvénykönyvről szóló törvény vitája - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2046 hatá skörbe adása nézetünk szerint feltétlenül szükséges, és emellett indokolt a birtokkal megerősített jogcím védelme intézményének megtartása is. A harmadik példa, amit megemlítek, a társasháztulajdonnal kapcsolatos. Idézem az elnöki átirat szövegét: “A törvé ny 4:91. § (2) bekezdése, valamint a 4:92. § (4) bekezdése értelmében az ingatlanon fennálló közös tulajdon, ha a társasház létesítésének feltételei egyébként fennállnak, az ingatlanon történő társasháztulajdon alapításával is megszüntethető. Ez azonban el lentétben állna az uralkodó polgári jogi dogmatikával, a bírósági gyakorlattal és magának a törvénynek a társasházról rendelkező 4:93. §ával egyaránt. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Jogi Kollégiumának 11. számú állásfoglalása szerint a társashá ztulajdon a közös tulajdon egy különleges formája, amelynek lényege, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak, a házas ingatlan telkei és az épület más részei pedig a tulajdonostársak közös t ulajdonában. Ez a hatályos Ptk. 149. §ának (4) bekezdéséből is kitűnik, amely szerint a társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Ez az értelmezés nem új keletű, hiszen nemcsak a hatály os társasházi törvény rendelkezik így, hanem a társasháztulajdont már az 1924. évi XII. törvénycikk és azóta valamennyi társasházi törvény közös tulajdonnak tekintette. Ráadásul a törvény 4:93. § (4) bekezdése a hatályos Ptk.nak a 11. polgári kollégiumi á llásfoglalásban is hivatkozott 149. § (4) bekezdésével tartalmilag egyező módon úgy rendelkezik, hogy a törvény eltérő rendelkezése hiányában a társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni. A törvény 4:91. és 4:92. §ai tehát korrekcióra szorulnak. Kérem az Országgyűlést, tegye egyértelművé, hogy társasháztulajdon létesítésével az ingatlanon fennálló közös tulajdon csak azoknak a vagyontárgyaknak a tekintetében szűnik meg, amelyek a tulajdonostársak külön tulajdonába kerülnek. Így lesz ugyanis a törvény összhangban a hosszú évtizedek óta töretlen bírói gyakorlattal, a társasházi törvénnyel, valamint a törvénynek a társasházról szóló 4:93. §ával is.” Eddig az idézet. Szeretnék, tisztelt képviselőtársaim, olyan példát is említen i, ahol megítélésem szerint - és az elhangzottakra figyelemmel úgy érzem, nem leszek ezzel egyedül - a köztársasági elnök úr tartalmi felvetése kapcsán ellenvélemény is megfogalmazható. Az elévülés megszakítására gondolok, amelynek kapcsán az elnöki átirat kifogásolja a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak mint elévülést megszakító jogi ténynek a törvényjavaslatban történő szerepeltetését. Jelen esetben a hatályos rendelkezés fenntartásáról van szó, amit az elnöki átirat azzal az érvelés sel kifogásol, hogy ez a megszakítási ok valójában nem az igény érvényesítésére, hanem csupán az igényérvényesítési idő meghosszabbítására ösztönöz. Kétségtelenül van igazság ebben az érvelésben, ugyanakkor azt gondolom, hogy gyakorlati szempontok mégiscsa k megfontolandóvá teszik a hatályos szabályozás megtartását. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás ugyanis sokszor a per megelőzésére szolgál, amit gyakran egyezkedési kísérletek követnek. A perindítás pedig maga olykor nem is egyszerű fe ladat, és az is előfordulhat, hogy a perindítás joghatásai a keresetet érvényesítő fél hibáján kívül elenyésznek. Nem lenne szerencsés, ha a bírói jogérvényesítést az elévülés bekövetkezésének veszélye akkor is kikényszerítené, amikor esély van a peren kív üli megegyezésre, mint ahogy az sem lenne méltányos, ha perindítással járó komplikációk miatt következne be az elévülés. E példa kapcsán azonban az igazi kérdés az, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi itt és most, a szakma művelőinek részvétele nélkül meg t udunke ilyen természetű kérdéseket olyan alapossággal tárgyalni; tudjuke azokat olyan gondossággal mérlegelni, amely a helyes és időtálló törvényalkotáshoz szükséges.
