Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2027 képezni, akkor ennek a felsőoktatási törvény a képzési kapacitás, illetőleg a kapacitásakkreditáció bevezetésével igyekezett útját állni. Amikor a doktori pr ogramok száma hihetetlen mértékben megnőtt több mint ötszázra, akkor a felsőoktatási törvény a doktori iskolákat vezette be a doktori programok helyett, nagyobb és korlátozott számú doktori iskolát engedélyezett a felsőoktatási intézmények számára. Amikor az akkreditáció érdekében az úgynevezett intercityprofesszorok, akik tehát nem a szóban forgó intézmény, hogy úgy mondjam, rendes tagjai, hanem hetente egyszer az intercityvel lemennek, tartanak egy előadást, vagy esetleg csak videókazettán leküldik az el őadásukat - és egyébként egy másik intézményben, másik városban székhelyét tartó intézményben professzorok , akkor a felsőoktatási törvény korlátot szabott az intercityprofesszorok alkalmazásának, illetőleg annak, hogy őket az akkreditáció során figyelem be lehessen venni. A szakok és szakirányok számának elburjánzása érdekében kormányrendelet szabott gátat az alapszakok számának. Az alacsony ponthatárok, különösen a fizetős, tehát a költségtérítéses oktatás területén alacsony pontszámmal felvett hallgatók elburjánzásakor emelte fel a kormányrendelet az alsó ponthatárt 160ról 200ra, és folytathatnám ezeket az intézkedéseket, amelyek a múltban törvénnyel, kormányrendelettel, netán az Akkreditációs Bizottság tevékenységével igyekeztek gátat szabni ennek a b urjánzásnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a törvényjavaslatban is ilyen, tulajdonképpen a minőséget féltő, a minőség rovására menő mennyiségi növekedést gátolni kívánó szabályok találhatóak. Említette ezeket már az államtitkár úr is, hadd emlékezzem me g én is egyrőlkettőről közülük. Ilyen a kihelyezett képzések szabályozása, az tudniillik, hogy a székhelyén és telephelyén kívül nem folytathat képzést egy felsőoktatási intézmény. Értelemszerűen a kapacitásakkreditáció megkerülésének módja volt ez a fajt a kihelyezett képzés. Ezt megítélésem szerint a törvényjavaslat nagyon helyesen korlátozza. Ilyen a kutatóegyetemekről szóló szabályozás, illetőleg az, hogy kormányrendelettervezet van már készen arra nézve, hogy amennyiben a tisztelt Ház elfogadja ezt a törvényjavaslatot, akkor a kutatóegyetemekről szóló szabályozást részletezve pontosítsa. Én a magam részéről elfogadhatónak tartom Pósán képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a kutatóegyetem ne csak cím legyen, hanem valóságos lehetőség az ilyen címmel felruházott intézmény számára, hogy a törvény írja elő azt, hogy a költségvetésben a kutatóegyetemek külön finanszírozását külön soron kell megtervezni, vagy valamilyen hasonló garanciális intézkedést. Én a magam részéről ezt nem tartom az ördögtől valónak . Hasonlóképpen gondolkodom a tehetséggondozás, szakkollégiumi rendszer kérdéséről is, bár erről Kormos Dénes képviselőtársam nálam lényegesen avatottabban beszélt. Tisztelt Ház! Nagyon fontos lépések azok, amelyeket a törvényjavaslat az akkreditáció és az akkreditációval kapcsolatos kérdések terén javasol, és egyúttal ez az a pont, ahol nem is mindig vagyunk elégedettek a törvényjavaslat - hogy úgy mondjam - radikalizmusával. Mindenképpen jó és mindenképpen célszerű, hogy az eddigi nyolcévenkénti ismétlést , az akkreditációban a nyolcévenkénti ciklust öt évre rövidíti a törvényjavaslat. Ezt mindenképpen üdvözlendőnek tartjuk. Ugyanakkor fontosnak tartanók nemcsak lehetővé tenni, hanem elő is írni az ötéves ciklus közbeni szúrópróbaszerű ellenőrzést, vagyis a zt, hogy ne csak egy teljes akkreditációs folyamat, egy teljes akkreditációs eljárás keretében lehessen ellenőrizni, vajon a szóban forgó felsőoktatási intézmény eleget tesze azoknak a minőségi követelményeket, amelyeket tőle joggal elvárunk, hanem ezt az Akkreditációs Bizottság vagy annak valamilyen szerve szúrópróbaszerűen, az ötéves ciklustól eltérően, akár rendszertelenül, váratlanul is megtehesse. Fontosnak tartjuk az akkreditáció nemzetközi vonatkozásainak beemelését a törvényjavaslatba, itt sem látj uk azonban, hogy a törvényjavaslat elég messzire menne. Azt, hogy az Akkreditációs Bizottság legalább egy tagjának a nemzetközi akkreditáció elismerését előírja, fontosnak tartjuk ugyan, de úgy gondoljuk, hogy ennél tovább is lehetne menni, és a tisztelt H áz asztalán pillanatnyilag van egy olyan törvényjavaslat, amely az akkreditáció folyamán eljáró háromtagú -
