Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2028 nem emlékszem a pontos megnevezésére, de mindenesetre - szakértői bizottságokban írná elő kötelezően legalább egy ilyen, a nemzetközi akkreditáció j ogosultságával felruházott szakértő bevonását. (14.40) Végezetül, erről is szólt Pósán képviselő úr, ez a Magyar Akkreditációs Bizottság összetétele. Úgy gondolom, a hallgatók szavazati joggal történő felruházása helyénvaló, a felsőoktatás végül is a hallg atókról szól, a hallgatók érdekében való. Én nem gondolnám, hogy abból a szervből, amely az őket diplomával ellátó, őket diplomához juttató intézmények minőségéről szól, ki kellene őket rekeszteni. Azt az aggályt viszont osztom, hogy amennyiben az egyébkén t 19 tagúra csökkentett Akkreditációs Bizottságban egyértelmű többsége van a Rektori Konferenciának, magyarán magának a felsőoktatásnak, akkor lehetőséget adunk rá, de ha nem, a gyanút mindenképpen felébresztjük arra, hogy az Akkreditációs Bizottságon belü l voltaképpen az folyik, hogy a felsőoktatási intézmények vezetői, rektorai, delegáltjai megállapodnak egymással: én akkreditállak téged, te akkreditálsz engem, ketten együtt pedig megakadályozzuk mindenki másnak az adott szakterületen történő akkreditáció ját. Ez mindenképpen a minőség, mindenképpen a verseny rovására megy. Nem akarok senkit sem vádolni, nem akarom azt állítani, hogy ez így van vagy így lesz, de azt, hogy ez a gyanú joggal vetődik fel egy ilyen esetben, mindenképpen állítom. Úgy gondolom, l egalábbis tárgyalásokat kellene folytatni arra nézve, hogy a jelenleg javasolt 11 tag helyett 9 tagot delegáljon csak a Rektori Konferencia, ami azt jelentené, hogy döntő befolyása van az Akkreditációs Bizottságban, de nem tud egyedül, minden más szereplő közreműködése, egyetértése, együttműködése nélkül valamit elérni vagy valamit megakadályozni. Tisztelt Ház! Ezeket a gondolatokat ajánlva a tisztelt képviselőtársak szíves figyelmébe, javasolom a törvényjavaslat alapos megtárgyalását, tárgyalást arró l, hogy hogyan tudjuk az egyébként szerintem üdvözlendő célokat hatékonyabban elérni, az e tárgyalás eredményeként kirajzolódó módosító indítványok, majd ezt követően az egész törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiba n.) ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Megadom a hozzászólás lehetőségét Pósán László képviselő úrnak. Parancsoljon! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Mélységesen egyetértek Szabó képviselő úr ezen utóbbi felvetésével, tehát ami a Magyar Akkreditációs Bizottság összetételére vonatkozik. Nagyon remélem, hogy ebből a szempontból akkor sikerül olyan közös nevezőre jutni, ami megnyugtató megoldást jelent. Már csak emlékeztetnék rá, hogy a jelenlegi felállásban, tehát a mostani MAB esetében az MTA és a Rektori Konferencia aránya úgy néz ki, hogy durván egy a kettőhöz, a törvénytervezet szerint pedig egy a négyhez változna. Ez nagyon durva arányeltolódás, és valóban azon intézmények javára , amelyek maguk érintettek lennének az akkreditálás során. Tehát az önakkreditálásnak sok értelme nincs, valljuk be őszintén, még akkor sem, hogyha egyébként az akkreditálás gyakoriságát akarnánk növelni. Ez az a pont, ahol viszont már nem tudok egyetérten i az előttem szóló képviselő úrral. A bizottsági ülésen elhangzott az az érvelés, hogy a bolognai képzési struktúra logikája igényli az ötévenkénti akkreditációt. Ha a bolognai típusú képzés teljes spektrumát nézzük, az viszont nyolc év, akárhogyan nézzük, három plusz kettő plusz három, merthogy ott a doktori képzés is. Háromosztatú a magyar felsőoktatás, tisztelt képviselőtársaim, vagy hogyha nem ez a helyzet, akkor meg sok értelme nem volt a bolognai típusú rendszernek. Van alapképzés, van mesterképzés és van a doktori; így néz ki, különböző szinteken lehet kijönni belőle. Tehát amennyiben ez az indokolás, akkor azt javasolom, hogy a nyolcévenkéntit meg kellene őrizni, és ha elfogadjuk azt a felvetést, amit Szabó képviselő úr mondott, hogy legyenek akár
