Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
1987 DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tiszt elt Államtitkár Úr! A szabálysértési törvény előttünk fekvő módosítása két, általam helyesnek vélt elvet tükröz. Először is nem változtat azon, hogy akkor kell csak kriminalizálni, amikor az feltétlenül szükséges már. Másként fogalmazva: szem előtt tartja az Alkotmánybíróság által is oly sokszor felhívott büntetőjog ultima ratiós jellegét. Azaz akkor tesz valamit bűncselekménnyé, ha az feltétlenül szükséges, más jogágakban kielégítő megoldást az adott társadalmi problémára nem találunk. Szem előtt tartja az eljárások gyorsítására irányuló többéves kormányzati programot, amelyet frakciónk is teljes mellszélességgel támogat. És ez, ha konkrétak akarunk lenni, akkor például ott jelenik meg az előttünk fekvő törvényjavaslatban, hogy lehetőséget biztosít továbbra is a nem költséges, vagy nagyon kevés költséggel járó, a büntetőeljárásokhoz képest nagyon kevés költséggel járó és sokkal gyorsabb lefolyású szabálysértési eljárások lefolytatására, sőt azokon belül is bizonyosféle gyorsításokat eszközöl, értelemszerűen abban az esetben, amikor a büntetőjog garanciarendszerére szükség nincsen. Ennek a gondolatkörnek a keretében maradva kiemelném azt, amit Balogh László képviselőtársam is megtett, hogy valóban megtartja a 20 ezer forintos szabálysértési értékhatárt - nagyo n helyesen , és nem kriminalizálja általánosságban azokat a cselekményeket, amelyek - ahogy mondtam - egy egyszerűbb eljárás keretében is elbírálhatóak. Azonban emellett reagál a társadalmi változásokra. Figyel az előterjesztő a bűnözési struktúra alakulá sára, figyel arra, hogy az elmúlt időszakban a lakosság számára óriási problémát jelentettek a kisebb súlyú vagyon elleni cselekmények, szabálysértések, és erre keres - és talál is - egy olyan magyarázatot, egy valóban átgondolt és hatékonyan alkalmazható megoldást, ami az ilyen jellegű cselekmények felderítését, szankcionálását, és megjegyzem, megelőzését is a jelenlegi szabályozáshoz képest hatékonyabban segíti elő. Nem általánosan szigorít a javaslat tehát, hanem ott, ahol arra valóban szükség van, ott, azon a helyen, ahol a társadalmi változások és az új bűnözési struktúra valójában megköveteli. Megfelel a tekintetben is az általunk vallott kriminálpolitikai szempontrendszernek, hogy alapvetően a sértetti érdekek szem előtt tartására összpontosít, és - a hogy említettem már - az eljárások gyorsítására. Úgy gondolom, hogy a javaslat minden eleme az alkotmányosságnak megfelel, alkotmányossági aggályokat nem vet fel. Az egyes részelemekről esett már szó, hadd emeljek ki én is belőlük néhányat. Az értékegybef oglalással kezdeném, úgy hiszem, hogy talán ez a legjelentősebb módosítása ennek a javaslatnak. (11.30) A kis értékre elkövetett lopások kétségkívül az elmúlt években megszaporodtak, nagyon sokak életét keserítették meg. Természetes, hogy a jogalkotónak vá laszt kell találni erre a problémára. A hatékonyabb fellépés megteremtése tehát elengedhetetlenül szükséges. Amiért azt mondom, hogy jó a javaslat: nem általánosít, nem úgy reagál erre, hogy mondjuk, lejjebb szállítja a bűncselekményi vagy szabálysértési é rtékhatárt, kinek hogy tetszik, hanem ebben a speciális esetben a büntethetőségi küszöböt szállítja lejjebb. Itt tehát a 20 ezer forint alatti vagyon elleni szabálysértések vonatkozásában is lehetővé válik az, hogy bűncselekményként ítéljék meg az elkövető magatartását. Azaz, ahogy államtitkár úr az expozéjában említette, ha valaki egy éven belül több, ugyanolyan vagyon elleni szabálysértést követ el, akkor azt egy eljárásban kell elbírálni. Abban az esetben természetesen, ha az elkövetési összérték a 20 ez er forintot meghaladja, az bűncselekménynek minősül. Hadd emeljem ki azt a javaslat erényei közül, hogy most is vannak ilyen felminősítő körülmények a büntető törvénykönyvben, tehát ez a megoldás egyáltalán nem életidegen a Btk.tól, még azon felül sem, ho gy erre már volt precedens korábban a büntetőjogtörténet során. Ma is léteznek ilyen felminősítő körülmények. Ilyen például a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás,
