Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 26 (235. szám) - Nógrádi Zoltán (Fidesz) - a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterhez - “Ki fizeti meg a késlekedés árát?” címmel - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARJU LÁSZLÓ nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár:
1875 (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszéknek az európai uniós támogatások 2008. évi felhasználása ellenőrzéséről szóló jelentése megdöbbentő adatokat tartalmaz. A magyar kormány a rendelkezésére álló idő egyharmad ának eltelte után az európai uniós források alig több mint 8 százalékát hívta le és fizette ki a pályázóknak, a kedvezményezetteknek. Mindez a gazdasági válság kellős közepén, amikor minden egyes eurócent munkahelyet menthet meg, és családok ezreinek megél hetését segítené. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint jelentősen megnőtt a kockázata annak, hogy Magyarország elveszítheti az európai uniós források egy részét. Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezen tények mellett elmondhatjuk, hogy az intézményrendszer r endre akár több hónapos csúszással sem képes megoldani az előtte álló feladatokat, kárt okozva így az országnak és a pályázóknak is. Köszönhető mindez annak a bonyolult és bürokratikus rendszernek, amelyet önök kialakítottak. Ígéreteikkel szemben ezt egysz erűsíteni nem tudták, így remény sincs a forráslehívás gyorsítására. Ezt önök is elismerik, hiszen a 2010es költségvetésben 13 százalékkal kevesebb uniós forrás kifizetését tervezik, mint 2009ben. Így tehát tovább lassul a pályázati források kifizetéséne k menete. Államtitkár Úr! Ön az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtását ellenőrző bizottság ülésén a felelősséget igyekezett a kedvezményezettekre hárítani. Azokra a kedvezményezettekre, akik megküzdenek a pályázati rendszer bürokratizmusával, akik kevéske önerejüket összekaparva igyekeznek fejlesztési pénzhez jutni, akik gyakran hónapokig hiába várnak a pénzükre, s emiatt remegve figyelik a támogatás megelőlegezését szolgáló bankhiteleik kamategyenlegét. Nos, nézzünk egy példát arra vonatkozóan, hog y kinek a felelőssége a pénzlehívás csúszása. A kormány politikai vitákat folytatott a gyermekvállalási támogatások csökkentése mellett. Indokolta ezt azzal, hogy a kicsi gyermeket nevelő édesanyák mihamarabb munkába állhassanak. Ennek érdekében bölcsődei férőhelyek tömegének azonnali létesítését vállalták, tehát a bölcsődefejlesztés kiemelt kormányzati feladat. Hogyan néz ez ki a fejlesztéspolitika oldaláról? A délalföldi regionális operatív program 2008 márciusában írta ki a bölcsődefejlesztés kétforduló s pályázatát. A kétfordulós pályázati rend eredményeképpen mintegy 32 hónap múlva, majdnem három év múlva létesülhet az a bölcsőde, amelynek a kiírását 2008 márciusában tették meg. Mindez 32 hónap, tehát közel három év, és ez az időszak egy kiemelt politik ai cél megvalósítása érdekében. Mi lehet azokkal a projektekkel, amelyek nem kiemelt célként szerepelnek? Kérdezem tehát, egyetérte azzal, hogy jelentős a lemaradás az uniós források kifizetése kapcsán. Egyetérte azzal, hogy az európai uniós források hat ékony és gyors felhasználása enyhíthetne a gazdasági válság hatásain? Mivel magyarázza azt a tényt, hogy továbbra sem egyszerűsödtek a pályázati eljárásrendek? Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Válasza dásra megadom a szót Varju László államtitkár úrnak. VARJU LÁSZLÓ nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Bizonyára ön is ismeri azt a mondást, amely arról szól, hog y a féligazság pontosan olyan messze van az igazságtól, mint a hazugságtól. Ön most éppen ebbe a helyzetbe került: összekeverte mindazt, ami az elmúlt évekből tapasztalatként felhalmozódott, miközben ön ennek az intézményrendszernek egyik használója és nag yon kedvezményezett, eredményesen működő pályázója. Mint az ön által képviselt intézmények nyertese pontosan tudja, hogy ez az intézményrendszer mennyi és milyen erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy a pályázókat segítse és sikeresen forráshoz juttassa.
