Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 26 (235. szám) - Nógrádi Zoltán (Fidesz) - a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterhez - “Ki fizeti meg a késlekedés árát?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
1876 Azt gondolom, amit ön elmondott, azért áll nagyon messze az igazságtól, mert pontosan tudja, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálata a 2008. évig terjedő időszakra vonatkozik, míg példáit az azt megelőző időszakból hozta. (14.50) Pontosan tudja ön, hogy pél dául a gazdaságfejlesztés érdekében megtett és közzétett pályázati kiírások nemhogy 30 hónapról, hanem 3 hetes forráshoz jutási lehetőségről szóltak, és számosan vannak, akik ezzel a lehetőséggel élni tudtak. Ön az, akinek pontosan tudnia kell azt is, hogy mindaz, ami az európai uniós forráshoz való hozzáférést jelenti, utófinanszírozásos megoldással működik, azaz először a kedvezményezett a szükséges pályázati projektek összeállítását követően elkészíti a beruházást, és ütemezetten felhasználva a kifizetés re sor kerül. Mindennek eredményeként elmondhatjuk önnek és mindenki másnak, aki érdeklődik eziránt, hogy az elmúlt években 839 pályázati kiírás jelent meg csak a 20072009es időszakra vonatkozóan, és ennek keretében 4285 milliárd forint támogatási igényt jelentett be 32 ezernél több pályázó. Természetesen tudom, hogy egy ilyen mennyiségben biztosan lehet találni olyat, amely az ön számára nem a legkedvezőbb és legszerencsésebb elbíráláson vagy meneten jutott végig, de el kell azt is mondjam, hogy 15 348 p rojektgazda van, aki mindezt a folyamatot eredményesen küzdötte le, és mindennek eredményeként 2989 milliárd forint támogatásban részesült. Ez összességében véve európai uniós szinten is kiváló teljesítmény, amelyhez az intézményrendszer jelentősen hozzájá rult. Természetesen mindez nem történhetett volna meg, ha a pályázók az elmúlt években lényegében közös együttműködéssel nem tanulnak meg pályázni, és azt kell mondjuk és megállapíthatjuk, hogy mindez megtörtént. Nemzetközi összehasonlításban ez eredményes volt. Vonatkozik ez nemcsak a pályázati kiírásos rendszerre, hanem a nagyprojektekre is, amelyek keretében Magyarország legnagyobb darabszámú pályázatot nyújtotta be Brüsszel számára, amelyből 23at egyébként már jóvá is hagytak. Összefoglalva tehát azt k ell mondjam önnek, hogy mindaz, amit ön elmondott, az abban szereplő féligazságokat egészítsük ki olyan igazságokká, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatán alapuló intézkedési tervet követően az intézményrendszer gyakorlatának módosításával tegyünk meg mi ndent a pályázók érdekében, hiszen ez Magyarország érdeke. Köszönöm szépen, és kérem, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem képviselő urat, elfogadjae az ál lamtitkári választ. NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt állítja, hogy nem mondok igazat. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség előtt több mint félszáz civil szervezet demonstrációt szervezett a következő megjegyzé sekkel. Olvasom és idézem szó szerint: “Társadalmi fejlesztéseket és nem rombolást követelünk!” “Tiltakozunk az ellen a pályázati rendszer ellen, amely mélyen feudális, alárendelt, megalázó viszonyt teremt a pályázók számára.” (Közbeszólások az MSZP soraib an.) Tisztelt Államtitkár Úr! Világos és egyszerű kérdéseket tettem föl. Nem arról kérdeztem, hogy hogyan kell korrupciós rendszert működtetni. Nem arról kérdeztem, hogyan kell pályázati források felhasználása kapcsán kormányzati semmittevéssel a válságot mélyíteni. Arról kérdeztem, hogyan lehetséges az, hogy a szocialista kormányok elmulasztották azt a lehetőséget, hogy több ezer milliárd forintnyi támogatási forrás áll rendelkezésükre, de az európai uniós csatlakozásunk óta rosszabb helyzetben vagyunk, mi nt a csatlakozási állapotunk előtt. (Dr. Ujhelyi István: Köszönd meg a kormánynak a támogatást.) Erre kell választ adni, államtitkár úr. Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
