Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
162 (13.50) Hasonló tendencia látszik a kiskereskedelmi, illetve a termelői ár egyik hónapról a másikra történő változásait tekintve: a t eljes időszakra nézve az átlagos változás a kiskereskedelmi árban pozitív, azaz ott növekvő, a termelői árakban negatív, azaz ott csökkenő. Ezek voltak legfőképpen azok az általunk nem elfogadható helyzetek, amelyekről azt gondoltuk, hogy igenis akkor jó l enne egy törvényi megfogalmazást ezekre tenni. Nézzük meg, vajon hogyan lehetne ezt a monopolisztikus helyzetet valahogy megtörni, hogyan lehetne más európai uniós országokban láthatóan jól működő beszállítóifelvásárolói rendszereket esetlegesen törvényi szintre is emelni. Úgy gondolom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal - mint említettem, önmagában belátható - az őt szabályozó törvények alapján működik, de mint említettem, tartok tőle, hogy ezek a törvé nyek teljesen rossz alapon vannak. Amit elmondtam, ismerve, hogy milyen jelentést kaptam a meggy, a léalma, a dinnye és a tej szerintünk tragikus múlt évi és ezelőtti évekbeli hányattatásáról, a Gazdasági Versenyhivatal megállapítja, hogy nem látott szabál ytalanságot, minden úgy történt jóformán, ahogy abban a piacgazdasági körülményben történnie kellett. Körülbelül ez volt a lényegi megállapítás. De akkor rá kell térnem az élet más területére, ahol további piaci szereplők vannak, és hármat, ha elfogadnak, megemlítenék. Miközben látjuk, hogy valamiért a Gazdasági Versenyhivatal nem látja problémásnak a magyar mezőgazdaság és beszállítók helyzetét, mondjuk, a tojástermelőket éppen egy büntetéssel sújtotta, mert a tojástermelők szövetségbe tömörülve próbálták értékelni a világgazdaság helyzetét és felkészülni a versenytársak esetleges megjelenésére, ezt ő kartellezésnek minősítette, a bíróság még jóvá is hagyta ráadásul. Mondom, a jelenlegi törvények felhatalmazása alapján ez sajnos megtörténhetett, ugyanakkor nem értem, hogy hogyan történhet az meg, hogy a tavalyi és tavalyelőtti, magyarországi bankokról szóló jelentésből kiderül, hogy azon bankok, amelyek külföldi tulajdonúak, de Magyarországon is van fiókrendszerük, Magyarországon érték el a legnagyobb haszno t. Mit is jelent ez? Azt, hogy ugyanaz a német, angol, amerikai bank, amelynek Európában több helyen van fióktelepe, Magyarországon éri el a legnagyobb profitot, ugyanis itt vannak a rendkívül magas, olyan díjak, amit mi, magyarok valamiért tűrünk és megfi zetünk, de ugyanez a bank ezt nem teheti meg Németországban, Franciaországban, Angliában és Spanyolországban. És kérdezem: nem arról vane esetleg szó, hogy itt a magyarországi kereskedelmi bankok kvázi kartellba tömörülve egységesen tartják fönn ezeket az iszonyú magas terhelési díjakat, amelyeket tudunk a bankkártyahasználatnál, a számlanyitásnál, az átvezetéseknél és minden egyes tranzakciónál? Hogy csak érzékeltessek egy példát: Európa egyik nagy piaci szereplőjének számító országa Hollandia. Ott az egy ik banknál - csak hogy érzékeljék - az összes díj, amit egy évben kell fizetni, 10 euró; 10 euróból letudja a bank az összes költséget. Képzeljék, ez egy olyan bank, amelynek Magyarországon is van fióktelepe. De Magyarországon ezek a díjak ennek a tízszere sei. Akkor most továbbmegyek: ugyancsak Hollandiában - azt hiszem, klasszikus piaci szereplője az Európai Uniónak , telefonköltségek; ugyanaz a cég, amelynek Magyarországon is van mobilszolgáltató társasága, természetesen Európában több helyen. Kérem szép en, ennek a mobilszolgáltató cégnek - ez egy kártyás előfizetés, ezt hozzáteszem, de azt is megteszem, hogy a 10 euróért vásárolt kártyáért egyben 20 eurónyi díjat adnak, tehát rögtön fele az értéke annak, amit most még fel fogok sorolni. A belföldi hívás 12 eurócent. Tetszenek érteni? 12 eurócent, ez körülbelül 33 forint. Ezt - mint említettem - eleve felezni kell, mert dupla értéket adnak 10 euróért. A külföldi hívás 18 eurócent, ez körülbelül 50 forint. Mennyiért hívunk mi mobiltelefonról valakit külföld ön? 151 forintért az I. díjzónában; ugyanaz a telefontársaság - multicégről van szó , amelynek Magyarországon és Hollandiában is van telephelye. Valamiért mi háromszor akkora áron hívjuk, hogy mint a tízszer annyit kereső holland, ugyanezen a mobilszolgál tatón, ha visszafelé telefonálnak. Az már csak hab a tortán, hogy 0,06 eurócentért hívják a belföldi és külföldi vonalas telefonokat, és az ehhez a telefontársasághoz tartozók mindenkit ingyen hívnak, aki ehhez a telefontársasághoz
